Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: A Maty-ér mente történeti képe az 5. században

kutatások alapján úgy tűnik, hogy a római műhelyek még az 5. század közepén is működtek Pannónia Prima területén (KOVÁCS 2004, 141), ez valószínűleg a Duna menti régióban is így lehetett. Ennek alapján a dunántúli készítésű késő római mázas kerámiák, üvegedények datálását is tágabb időhatárok közt tudjuk értelmezni, ami összhangban áll a hun kori szarmata anyag keltezésével Már Bóna István is megállapította, hogy a klasszikusan hunnak meghatározott leletektől gyakorlatilag mentes a Duna-Tisza köze, csupán a Tisza mellékén van egy-két fontosabb lelőhely (BÓNA 1993, 185). Noha a telepek pontos etnikai meghatározása lehetetlen, elképzelhető, hogy ennek az lehet a tényleges oka, hogy a tiszántúli hun központtal szemben a Duna-Tisza közén a szarmaták megtarthatták eredeti területeiket. A hun kor végeztével tiszántúli és Észak-alföldi telepek többségén erőszakos pusztításra utaló nyomokat találunk, melyek valószínűleg a gepida foglalással hozhatóak kapcsolatba (VADAY 1994, 106; VADAY 1997, 86). A Kiskundorozsma környéki lelőhelyeken ez a tendencia nem figyelhető meg, nincs nyoma a települések erőszakos pusztulásának, sőt két lelőhelyen (Nagyszék II., Nagyszék III.) a település néhány objektumából germán (gepida?) jellegű korongolt kerámia is előkerült, ami valószínűleg már a hun kor utáni periódushoz köthető. Igen érdekes kérdés az 5. század második felétől a gepida szállásterület Duna-Tisza közi kiterjedése. Egyes vélemények szerint a terület a szkírek 469-es kivonulása után egy lakatlan térséggé vált a gepida és a langobard királyság között (KISS 1998). Mértéktartóbb Nagy Margit és B. Tóth Ágnes nézete, akik szerint a gepida érdekeltségű terület valójában csak egy keskeny Tisza menti sávra korlátozódott (NAGY 1983, 155; B. TÓTH 1994, 305). Valószínűleg a második vélemény áll közelebb az igazsághoz, azzal a fenntartással, hogy a Nagy Margit által gepidának meghatározott kiskundorozsmai szórványos leletek közül egy sem bizonyult helytállónak (NAGY 1983, 155), hanem szarmata telepekhez kötődő 5. századi kerámiaanyagnak mutatkoztak. Ez alapján — konkrét leletanyag híján — csak egy jelképes Duna-Tisza közi gepida jelenléttel számolhatunk. A Tisza-vidéki gepida soros temetőket az 5. század második felében, a tiszántúli szarmata uralom felszámolása után nyitották meg (NAGYNEUMANN-POHL-B. TÓTH 2000, 170). Jelentősebb megtelepedési helyeiken, Szentes és Hódmezővásárhely környékén igen sok a fegyveres temetkezés, de a szőregi temetőben is megfigyelhető ez a tendencia. Ezek a lelőhelyek mind a Tisza bal parti körzetében helyezkednek el, ami alapján feltételezhető, hogy a Duna-Tisza közén még egy jelentősebb népességű, esetleg haderővel is rendelkező szarmata népcsoport élt, akikkel szemben a stratégiailag fontos átkelők védelme nem volt elővigyázatlan lépés.