Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: A Maty-ér mente történeti képe az 5. században

steppevidéken, a hunok. Feltűnésük óriási riadalmat vált ki a helyi iráni és germán népek körében. A Volgán átkelve a hunok előbb pacifikálják az alánokat, majd a gótok két nagy törzsét is megtörik. A támadások egy komoly népvándorlást indítottak meg. Vizigótok, vandálok, alánok törtek be római területre (Ammianus XXXI, 3, 4), de úgy tűnik, hogy az Alföld felé is nagy tömegek vették útjukat. A hunok közeledtének hírére az alföldi szarmaták egy része áttelepült a Balkánra, míg mások germán néptöredékekkel Galliába vonultak. A szállásterületen maradtak hun uralom alá kerültek (NAGY 1984, 207). Az alánok egy nagyobb csoportja a vandálokkal szövetkezve Észak-Afrikáig is eljutott. A hunok konkrét betelepülésére csak a 420-as évek elején került sor (BONA 1965, 116). A tényleges hun uralom 454-ig tartott, azaz mintegy három évtizednyi időszakot tett ki területünkön a nomád világbirodalom jelenléte. 449-ben egy bizánci követség ment Attilához, melyről — Priscus feljegyzéseinek köszönhetően — részletes leírás maradt az utókorra. Utazása során három nagyobb folyót említ, melyen átkeltek: a Drecon, a Tigas és a Tiphesas. A három nagyobb folyón kívül még három kisebben is átmentek, de ezeknek a nevét nem tartotta fontosnak megemlíteni (Priscus, Fr. 8, p. 83 Müller). Ez az adat azért lényeges számunkra, mert a küldöttség több mint valószínű, hogy a tárgyalt területet is érintette! A priscusi forráshely fontos régészeti és történeti forrásértéke már hosszú ideje foglalkoztatja a korszak kutatóit, számos megoldási javaslat született a székhely lokalizálására. Röviden felvázolva két fő uralkodó nézet él a köztudatban. Az egyik szerint a Tigas a mai Tiszával azonos és a tábor a Tisza jobb partján volt (SZÁSZ 1943, 265-259; SZEKERES 1985, 63-66; LAKATOS 1983, 149; THOMPSON 2003, stb), míg a másik vélemény azt a bal parti régióba helyezi (CSALLÁNY 1961; BONA 1993, 60-62, stb). Az tudjuk, hogy a szarmatáknak voltak városaik (VADAY 2003), elképzelhető, hogy a hunok az egyik ilyenbe költözhettek be.

9 Erre a priscusi leírás alapján a mai Szeged helyén lévő antik település, Parthiscum városa tűnik a legkézenfekvőbbnek. Ezt támaszthatja alá a Szeged-nagyszéksósi hun lelet is, ami mindmáig a leggazdagabb hun kori együttes az Alföldön (FETTICH 1953, KÜRTI 1987). Merész, de talán megkockáztatható az a 8 Az, hogy mi lehetett a pontos oka a hun vándorlásnak, megnyugtató választ nehéz adni, de az egyik lehetséges mozgatójaként — sok egyéb indok mellett — az is számbavehető , hogy a 4. században egy hűvösebb, szárazabb éghajlati periódus köszönt be. Ez a hosszú tél és az aszályos nyár időszaka. 400-401 fordulóján például olyan hideg tél volt, hogy a Rajna, a Duna, de még részben a Fekete-tenger is befagyott (SZEKERES 1985, 24). 9 A Ptolemaios által említett városok lokalizálása a Kr. u. II. századra vonatkozik. Valószínű, hogy hosszú életűek voltak, könnyen elképzelhető, hogy megélték a hunok bejövetelét.