A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Egyedi természeti értéknek számító területek - Homokbuckások

A szerző szerint: „Az. alsóásotthalmi erdő délkeleti részén lévő, délnyugatészaknyugat irányban vonuló buckasor hossza 360 méter, átlagos magassága 6 méter, a legnagyobbé 8 méter. " Csongrád megyében a legszebb, érintetlennek tűnő homoki gyepeket, a teljesen kiritkult, erdőspuszta jellegű foltok (Kiss Ferenc Emlékerdő) és a nagyobb erdei tisztások (Süveg-Magyari erdő magasbuckás térszint izolátuma) őrizték meg. Domináns gyeptársulásuk az évelő nyílt homokpusztai gyep (Festucetum vaginatae danubiale). Az Emlékerdő kékperjés buckaközeiben gyakori a serevényfűz, az ilyen helyek növénytársulása a Molinio coeruleae-Salicetum rosmarinifoliae. Sajnos a felsorolást nem nagyon tudjuk folytatni, mert vidékünkön, a pusztulás mértékét tekintve, a löszgyepek után közvetlenül a homokbuckások következnek. A kiskunsági homokhát délkeleti felében 3 eltérő formakörbe tartozó homoki alakzat létezik. Ezek nem feltétlenül ősi formációk. Jelenlegi habitusukat részben már emberkéz formálta. Magasbuckás térszint A hajdan kiterjedt homokbuckások sorsát a terület erdősítése pecsételte meg. Napjainkban mindössze a Süveg-Magyari-erdő főnyiladékának két oldalán tornyosuló homokdombok őrzik a régi idők emlékeit. Ezek viszonylag magasak, és legalább az egyik oldaluk meredek falú, kettő eredeti felszínű, a harmadik egy fenyvesben pusztító erdőtűz következményeképp maradt csupaszon. A buckák alapvetően „bugaci típusúak", a gyér fás vegetáció a környező erdőkből települt ide. Átmeneti (kisközepes) buckák A homokkötések előtt ezek uralták a Szeged-alsótanyai tájat. Ahol gazdasági megfontolásból nem egyengették el a talajt, ott domborzati elemként jelenleg is megtalálhatók. Az eredethez közelálló vegetáció, csak a Kiss Ferenc Emlékerdőben maradt fenn. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy maga az erdő telepített. Az „ásotthalmi típusú" buckákat ezekről a dombocskákról nevezték el. Alacsony homokbuckák Az I. Katonai Felmérés térképein az egykori Szeged-Alsótanya város felöli oldala, az eddigieknél sokkal „szelídebb vidéknek" tűnik. Bíró Marianna (1998) táj rekonstrukcióján ezek a részek zárt gyepek.