A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Napjaink természeti értékként is jelentős élőhely-típusai a Délkelet-Kiskunságban - Láncolat-élőhelyek

III. fejezet Napjaink természeti értékként is jelentős élőhely-típusai a Délkelet-Kiskunságban Megyénk délnyugati és Bács-Kiskun megye délkeleti peremének véde­lemre javasolt élőhelyei (élőhely-komplexei) két alaptípusba sorolhatók, vagy láncolat élőhelyek (melyek összességükben alkotnak egy elkülöníthető biotóp­típust), vagy egyedi természeti értékek. Láncolat-élőhelyek Közös jellemzőik: — Az izolálódott egységek részei egy nagyobb biotóp-hálózatnak. — Léteznek ugyan kivételek, de az egyes láncszemek többnyire csekély területüek. — Az élőhely-láncolatok számos állat- és növényfajnak nyújtanak menedéket, következésképp refugiumoknak tekinthetők. — A nagyobb, összefüggő területek (pl. útfásítások, csatornapartok, útszegé­lyek) a flóra- és a faunatranszport helyszínei lehetnek. A vizsgált részeken (Kelebia, Ottömös, Ásotthalom és Mórahalom) az alábbi főbb láncolat-élőhelyek különíthetők el: Összetett (erősen mozaikos) élőhelyek — Csatornapartok — Fás izolátumok - A tanyák körüli fás vegetáció (gyümölcs- és egyéb fákkal, szőlőkkel) - Széltörő erdősávok (szántó-, mező- és legelővédő fásítások) - Az alsóbbrendű országutakat és a dűlőutakat szegélyező fasorok Kevesebb társulásból álló (viszonylag monoton) élőhelyek — Ut-menti gyepsávok Speciális élőhelyek — Víznyerő gödrök (kopolyák) — Homokbányák

Next

/
Thumbnails
Contents