A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - Periódusos talajvíz ingadozás

végzett fúrások alkalmával tavasszal 2 m. mélységben a talaj nedves volt, míg ősszel 5 m. mélységben száraz homokra találtak. " A fenti megállapítások magyarázatot adhatnak arra, hogy a kiskunsági homokhát egy része (a potenciális szukcessziós sornak megfelelően) miért nem erdősült be önmagától. Periódusos talajvíz ingadozás Kiss Ferenc (1944) Brückner kutatásaira hivatkozva úgy találta, hogy a talajvíznek létezik egy szabályszerű mozgása, melynek ideje 35 éves periódusokban mérhető. Ennyi idő alatt száll le a víz a legmagasabb szintről a legalacsonyabbra. Ezen az időintervallumon belül 7 éves alacsony (apály) és magas (dagály) vízállású ciklusok váltják egymást. így a 35 évből 17,5 esztendő a felszálló és ugyanannyi a leszálló mozgású esztendő. A dagály maximumának idején (ha a szabályos ciklust elfogadjuk, akkor 35 évenként) a talajvíz elönti a laposokat. Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy megállapítsuk, a csatornázások előtti időkben a buckaközök spontán befásulását (az aszályhoz hasonlóan) ez a jelenség is hátráltatta. Azon, hogy a periódus pontosan 35 éves-e, lehet vitatkozni, de jelen ismereteink alapján a ciklus léte aligha cáfolható. 1953 és 2000 között Ásotthalmon párhuzamosan mérték a csapadékmenynyiséget és a talajvíz állásását (az eredményeket közli Fröhlich 2002). Az utóbbi ingadozása olyan minimum-maximum görbét ír le, ahol a két azonos típusú szélső érték között eltelt idő több mint 35 év. - 2. sz. ábra Talán ez a magyarázata annak, hogy a Kiss Ferenc (1944) által összeállított távprognózis fáziseltolódást mutat. Számításai szerint a talaj vízapály mélypontja 1967 és 1974 közé esik, a dagály maximuma 1984-től 1991-ig tart. Az ásotthalmi mérések (Fröhlich 2002) alapján az 1967-1974 közötti időszak a talajvíz dagály maximuma volt. Az 1984-től 1991-ig terjedő évek a grafikon leszálló ágába esnek, olyannyira, hogy a periódus vége közelít a minimumértékhez. Az ásotthalmi 991. sz. észlelő kút adatai szerint a talajvíz állása (ellentétben a belvíz mértékétől) nem függ lineárisan az aktuális évi csapadékmennyiségtől. 1999-ben, amikor 869 mm csapadék esett, alacsonyabban állt a talajvíz, mint a sivatagi időjárást idéző, mindössze 254 mm csapadékot hozó 2000. esztendőben. A talajvíz periodikus ingadozása akkor jelent igazán nagy problémát, ha az apály idején tartós szárazság lép fel, vagy dagálykor kiugróan sok a csapadék. Ilyenkor lobbiznak a vízügy szakemberei új (rá, vagy elvezető) csatornákért. Szerencsére néhány év elteltével, a természet magától is megszünteti az efféle anomáliákat. Tényleges kár ott keletkezhet, ahol a kiáradó vadvizek potenciális tározó