A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - Fás társulások, melyekkel megyénkben is számolni kell - Száraz (xeroterm), valamint átlagos adottságú (mezoterm) termőhelyek - Homoki szürke- és fehérnyarasok, galagonyás bozótosok

talaj jelzi. A Bátya melletti tölgyerdő (silva Dobondum -Győrffy 1987—^ már nem homoki vegetáció, hanem a Duna ártéren lévő fás társulások egyike. Ha a fenti adatokat összevetjük Bíró Mariannának (1998) az I. Katonai Felmérés szelvényei alapján készített vegetáció-rekonstrukciós térképével, úgy meglepő egyezéseket találunk. (Ezt az ábrát a későbbiek során részletezzük.) Fás társulások, melyekkel megyénkben is számolni kell Száraz (xeroterm), valamint átlagos adottságú (mezoterm) termőhelyek Homoki szürke- és fehérnyarasok, galagonyás bozótosok Mivel az általunk vizsgált területről (a mai Kelebia, Ottömös, Asotthalom és Mórahalom térségéből) ebből az időből egyetlen erdőre utaló oklevelet sem ismerünk, nézzük meg milyen lehetett a közvetlen szomszédság természeti képe. A garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapító oklevelében szó esik Nandird közelében egy erdőről, melyet a magyarok Szarkásnak neveznek — „..quae Hungarice, Surchuscher dicitu"— (Csőre 1980). Mivel az egykori Csongrád megyében Nándordon kívül egy Nándor tó is létezett (Győrffy 1963), a lokalizáció nem egyszerű feladat. A legvalószínűbb mégis az, hogy a kérdéses erdő helye az Alpártól nyugatra kezdődő homokvidék lehetett. Itt a kiskunsági homok egészen a Tisza ártérig terjeszkedik. A szarka (Pica pica) előszeretettel költ bozótos kiritkult erdőkben és út menti fasorokban. Nem túlzottan érzékeny a zavarásra, ha életfeltételei adottak, a tanyák közelében is megtelepszik. Pusztai környezetben kiváltképp kedveli a galagonyásokat, a magasabb növésű kökényeseket és az ezüstfa (Eleagnus angustifolia) sávokat. Semmi okunk sincs feltételezni, hogy ez a madár korábban másképp viselkedett volna. Mivel a behurcolt ezüstfával ekkor még nem kell számolnunk, és a kökény sem kedveli igazán a humuszban szegény talajokat, a kiskunsági "Szarkások" többsége, minden valószínűség szerint az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) előfordulására utal. Az egykori alaptársulás feltehetően nem más, mint Kiskunságban széltében elterjedt galagonyás-kökényes cserjés (Pruno spinosae-Crataegetum). Csongrád megye homokvidékein e két cserjefaj közül, az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) dominál. Természetes úton megtelepedett kökénybozótokat legfeljebb néhány mély fekvésű, humuszos talajú buckaközben találtunk, de ott se túl sokat. Tágabb értelemben véve nem zárhatók ki a galagonyás fehérnyarasok (Crataego-Populetum albae) sem.