A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

Függelék - Területleírások (1. sz. melléklet)

Sajnos a szántóföldi művelésbe fogással épp a legértékesebb homokbuckásokat tették tönkre. A szürkenyaras és a környező felszántott legelő helyén 1983-ban még (a legszerényebb becslések szerint is) több mint 150.000 tő fokozottan védett homoki kikerics (Colchicum arenarium) virított. Mai állapota A gyepként megmaradt Baromjárást zöld juharból (Acer negundo), egybibés galagonyából (Crataegus monogyna), szürke- (Populus canescens), és olasznyárból (Populus nigra italica), amerikai kőrisből (Fraxinus pennsylvanica), valamint több-kevesebb keskenylevelü olajfűzből (Eleagnus angustifolia) álló, középmagas mezővédő erdősáv veszi körül. A mélyebb fekvésű csatornapartot helyenként nádas (ScirpoPhragmitetum phragmitetosum) és gyékényes (Scirpo-Phragmitetum typhaetosum) szegélyezi. Ehhez keskeny magassásrét (Caricetum acutiformisripariae) sáv csatlakozik, ami homokpusztába megy át. Az alacsonyabb térszintü szikmentes buckaközök egy részében kiszáradó kékperjés (Molinietum coeruleae) található. A közelmúltig intenzíven folytatott szarvasmarha legeltetés nyomait mutatják a gyengén szikesedő homoki legelők (Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae). Ezek zömmel csillagpázsitosok (Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae Cynodon dactylon facies). Legértékesebb rész a terület kb. 1/3—át kitevő homokbuckás, amit egy legelővédő erdősáv két részre tagol. Javaslatok a leendő védettséghez 2008-ra a korábban mezőgazdasági művelésbe vont részek túlnyomó többsége újra gyeppé vált. Az elegyengetett homokos felszínen a védett növények közül megjelent a báránypirosító (Alkanna tinctoria) és a homoki vértő (Onosma arenaria). Amennyiben a Baromjárást, mint a fokozottan védett homoki kikerics (Colchicum arenarium) -talán legjelentősebb, de mindenképp az első három közé tartozó- génbankját tényleg meg kívánják őrizni a jövő nemzedékek számára, úgy ezt a „pufferzónát" védetté kell nyilvánítani. A területi kiterjesztés, továbbá a puszta északi felén létesített vadföldek felszámolása nélkül, aligha képzelhető el hatékony értékmegóvás. Az ürge (Citellus c. citellus) populáció repatriálásáról és annak jelentőségéről bővebb tervezet található Gaskó Béla (2008) Szeged természeti értékeivel foglalkozó könyvének második fejezetében. Célszerű volna limitálni a birkaállomány nagyságát, és különféle támogatásokkal elősegíteni a (teljes, vagy részleges) fajtaváltást. Már az is komoly sikernek számítana, ha a racka és cigája együttes részaránya 30 % körülire emelkedne.