A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

Függelék - Területleírások (1. sz. melléklet)

A terület rövid leírása: Egykori természeti kép (történeti adatok) Az I. Katonai Felmérés vonatkozó szelvényén (1783. Coll. XVI. Sect. 32.) jellegtelen, alacsony homokbuckás táj ábrája látható ezen a helyen. Mai állapota A terület jellege az elmúlt 200 évben alig változott, igaz a hajdani pusztá­nak tekintélyes hányadát időközben felszántották, vagy erdősítették. Sajnos a megmaradt gyepek is egyre inkább veszélyeztetetté válnak. A nyugati széleken fenyőültetvényt (Pinetum cultum)a keletin nyarast (Populetum cultum) létesítet­tek. A felmérésekkel egyidőben (1997 után) megkezdődött a buckaközök építési törmelékkel és kommunális szeméttel való illegális feltöltése. A Bácsboristai-rét nevével ellentétben legelő. A nem túl nagy kiterjedésű pusztát egy sokáig parlagon hagyott, gyenge talaj adottságú homoki szántóföld kivételével, mindenütt telepített erdők határolják. A gyepen 1993 és 2000 között nem észleltünk számottevő legeltetést. Az hajdani nagy létszámú állatállományra csak a széltében elterjedt mezei iringó (Eryngium campestre), tövises iglice (Ononis spinosa), szamárbogáncs (Onopordum acanthinum) és farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias) utalt. A buckások kiemelkedő természeti értéke a génbanknyi mennyiségű ho­moki kikerics (Colchicum arenarium), valamint az ennél alig kevesebb homoki nőszirom (Iris arenaria) és agárkosbor (Orchis morio) állomány. Jellemző növény­társulásai az egynyári nyílt homokpusztai gyep (Brometum tectorum) és az évelő nyílt homokpusztai gyep (Festucetum vaginatae danubiale), de adnak növényzet nélküli foltok is. A juhok által (korábban) tarra rágott, vagy kitaposott foltokon apróbb homoksíványok alakultak ki, melyek az 1985 és 1993 közötti hosszú aszály éveiben állandósultak. Elég magas a homoki legelő (Potentillo arenariae­Festucetum pseudovinae) csillagpázsitos változatának (Cynodon dactylon facies) a részaránya. A buckaközökben (a túllegeltetés, továbbá a gyors kiszáradás következté­ben) a kékperjés láprétek jellegtelenek és erősen gyomosodnak. A pusztához délen kapcsolódó rontott akácosban (Robinietum pseudoacaciae cultum) tavasszal legalább 10.000 tő tarka sáfrány (Crocus variegatus) virít. A szomszédos ültetett szürkenyarasokban az utak mellett és az erdőszéleken került elő ez a növény. Az erdőtagok belsejében feltehetően a nyár­falevelek egyes fitoncidjai zárják ki a tarka sáfrány megtelepedését. (A kora tava­szi időpont miatt a lombkorona záródása indifferens.)

Next

/
Thumbnails
Contents