A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

Függelék - Területleírások (1. sz. melléklet)

Topográfiai behatárolása A teriilet túlnyomó része Asotthalom községhez tartozik, északi csücske átnyúlik Rúzsára. Védelm i fokozata : Az 1996. évi LIII. törvény alapján a terület egy része 2003 óta országos jelentőségű ex lege védett terület, a többi (szintén a hivatkozott jogszabály alapján) „természeti terület" besorolást kapott. A terület tszf. magassága A terület magassága keletre csökken. Míg a nyugaton már 111-111,5 méternél is találhatunk nádas-sásrétes területeket, addig keleten ez a szintvonal 107,5-108 m. A XX. század elején a Bogázó-tó közepes vízszintnél a 108,5 m alatti részeket borította, vadvizes években 109 m lehetett az elöntés határa. A Jakabffy-féle (1919) térkép az utóbbi állapotot rögzítette. Itt a mai Savanya tanya melletti nyugati mélyedés neve Kerek víz, a keleti kettős süllyedéké Bogárzó-tó. A területen nincsenek kiugró szintbeli eltérések. A bogárzói medence legmélyebb pontja 107,1 méter. A gyepeket (néhány izolált magaslat kivételével) nyugaton 113,5, keleten 109,5 méternél szántóföldek és telepített erdők váltják fel. A déli és a keleti szegélyzónában a tanyákat a 110 méteres szintvonalnál magasabb helyekre építették. A terület rövid leírása Egykori természeti kép (történeti adatok) A Bogárzó, egy kiterjedt semlyékes vonulat részeként, a csatornázások előtti időkben vízállásos, tavacskákkal tarkított táj volt. A XX. sz. elején a bajai úttól északra, a mai megyehatártól a „Bogárzó-tóig", egyetlen városi közlegelő húzódott. Ennek java részét Szeged városa 1922 és 1926 között kiparcellázta (Juhász 1989). Ezt követően mindössze két nagyobb gyepterület maradt; a nyugati végen a Bogárzó, a keletin a Baromjárás. Az egykori Bogárzó-tó (Jakabffy 1919) medrének helyét napjainkban nádasok és gyomosodó sásétek mutatják. Úgy tűnik, hogy az ilyen intermedier növényzetű „nádas sömlyékesek" a gyorsan kiszáradó egykori tavak degradációs hatásokat mutató szukcessziós fázisai. A „hosszú aszály" idején (1985 és 1993 között) beszántásokkal szabdalták a korábban egységes vidéket. Az igencsak satnya minőségű kukorica ma már szinte kizárólag a vadászható állatok etetésére szolgál.