A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

Függelék - Területleírások (1. sz. melléklet)

Védelm i fokozata Az 1996. évi LIII. törvény alapján, 2003 óta országos jelentőségű ex lege védett terület. A terület tszf. magassága A Bilisics—dülő három nagyobb kiterjedésű mélyedésből áll, melyekből kettő lett védett. Tájolásuk északnyugat-délkelet irányú. A vonulat a gátsori országúinál kezdődik és a rívói bekötőútig tart. Az északnyugati legmélyebb pontjait a 110 méteres szintvonal határolja, a középsőt és a délkeletit jellemzően a 109 méteres. Itt nádasok, gyékényesek, sásrétek, fűzlápok és fűzligetek találhatók. A kékperjések zónája 110-111 m között található, az ettől magasabb részeken mindenütt szántóföldeket és tanyákat láthatunk. A tanyák helyei, akárcsak a környék többi „vizes" területénél, itt is megbízhatóan mutatják az egykori mocsár kiterjedését. A terület rövid leírása Egykori természeti kép (történeti adatok) A II. József korabeli I. Katonai Felmérés szelvényén (1783 Coll. XVII. Sect. 32) a védelemre javasolt terület helyén mocsár ábrája látható. A vizenyős rész formája Giba Antal /1841^44/ munkáján már jól körvonalazható. Jakabffy Lajos 1919-es térképén a semlyékes medence egy részén a Bilisics-tó ábrája látható. Az ábráról az is leolvasható, hogy már ekkor létezett a tavat később teljesen lecsapoló csatorna. Mai állapota: A terület legfőbb természeti értékeit a fűzláp (Calamagrosti-Salicetum cinereae) és füzliget (Salicion albae) foltok jelentik. A gyepek jórészt kikutatatlanok, így a védett növények sincsenek megnyugtatóan felmérve. A zsombéksásosok (Caricetum elatae) 1990 után — az aszály, a szaporodó víznyerők és a korábban kiépített elvezető típusú csatornázás együttes hatására— látványosan visszaszorultak. A meglévő állományokat egy víz visszatartó keresztgáttal, valamint a csatorna zsilipezésével talán még meg lehetne menteni. Az időszakos vízállású „tómaradvány" mélyebb részeit sűrű nádas borítja.