A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

I. fejezet - Tőzegbányászat

Koch (1985) szerint a gyepvasérc felhalmozódása ott történik, ahol a kanyargós meanderekben a víz lassabban folyik, és így elegendő idő van arra, hogy a vashumátos-bikarbonátos oldatból a vasoxid kicsapódjon. Az elméletet Kőrösér „ősállapotát" rögzítő térképek (Ballá 1978, I Katonai Felmérés (1783 Coll. XVII. Sect. 32.) egyértelműen alátámasztják. Tozegbányászat Giba Antal (1841-44) térképein (XVIII., XIX. sz. szelv.) Átokházán a Kőrös-értől északra két csaknem összeérő mélyedés ábrája látható. Az ENy-i terület formája nagy vonalakban megegyezik azzal a résszel, ahol az 1960-as évektől kezdődően „tőzeges virágföldet" termeltek (Juhász-Szécsy 1970). Ekkor még a tőzegréteg több méter vastagságú volt. A bányászat kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen a „vaddisznóskert" körülkerítéséig tartott (1997-ig), igaz az 1980-as évektől ez a tevékenység már nem tekinthető üzemszerűnek. Közel két évtizeden át a helyi lakosság és a termelőszövetkezet a saját céljaira bányászott itt virágföldet. Első felméréseink idején, 1994-95-ben, elég gyakran találkoztunk a „lokális hasznosítás" nyomaival. Miután beadtuk a védettségi javaslatot, a kitermelés (meglepő módon) felélénkült. Szerencsére csak a meglévő bányagödrök környékét dúlták ismételten fel, újabb területeket nem tettek tönkre. A Kőrös-ér menti virágföld felhasználását annak magas mésztartalma korlátozta. Valószínűleg ennek tudható be, hogy a körülkerített vaddisznóskerttől északra lévő gyepfolton jelentős mennyiségű tőzeg kitermelésére már nem került sor. Annak idején (1994-95-ben) ezt a területet azért nem javasoltuk védelemre, mert Ásotthalom önkormányzata lakossági kitermelésre jelölte ki. Engedékenységünk hiba volt, mert napjainkra a magasabb részeket szisztematikusan felszántották, a mélyedéseket pedig ellepte az illegálisan lerakott hulladék. A felhagyott kisebb „bányák" helyén tavacskák és gödrök maradtak viszsza. Az előbbieket csaknem mindig víz borította, melynek mélysége tavasszal 0,8-1,2 méter között ingadozott. Az 1985 és 1993 közötti hosszú aszály idején az átokházi tőzegbánya központi tavából locsolták a környező földeket, így a legforróbb nyarakon (néhány kisebb, lefolyástalan folt kivételével) a teljes tórendszerből eltűnt a víz. Szerencsére a hiányzó víztömeg, legkésőbb tavaszra, mindig viszszapótlódott. A tőzegbányászat döntő szerepet kapott, a Kőrös-érrel párhuzamos helyzetű halastó kialakulásában, ám nem vethető teljesen el a „vegyes eredet" teóriája sem. Csongor Győzőnek egy 1952-ben készített fotóján jól kivehető a mai partszegély, holott ekkor még nagyüzemi méretekben nem bányászták a tőzeget. Mindent figyelembe véve, a központi tóegység keletkezésére kétféle magyarázat adható: