A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Zoológiai kutatások - Az első faunisztikai adatok Csongrád megyéből - A hőskorról (1864-1895)

Okruczkytól (1864) tudjuk, hogy a vízimadarak helyi terítékén ludak, kacsák, szárcsák és szélkiáltók szerepeltek. (Szélkiáltónak a pólingokat (Numenius sp.), kiváltképp a nagy pólingot (Numenius a. arquata) nevezték errefelé.) A Madarász-tavon, akárcsak napjainkban, akkor is láttak hattyúkat (Cygnus sp), melyek kizárásos alapon bütykös hattyúk (Cygnus olor) lehettek. A szerző mai Asotthalom környékének ritka madarai között említette a túzokot (Otis t. tarda) és a rezneket (Tetrax tetrax). 1961. szeptemberében egy csapat talpastyúkot (Syrrhaptes paradoxus) figyelt meg, ami azért érdekes, mert ebből az évből nincs más megfigyelés. (Inváziós esztendők voltak pl. 1859., 1863., 1864. stb. Magyar-Hadarics-Waliczky-Schmidt-Nagy-Bankovics 1998-.) A vadász szakírók sorát Lakatos Károly folytatta. A „Vadászati és madarászati emlékeimből" c. könyvében (Lakatos 1891) külön fejezetet szentelt a Kőrös-ér vonzáskörzetében lévő szikes tavak egyikének, a Horgosi-tónak. A területtel szomszédos Kamarás-erdő madárvilágára egy későbbi írásában utal (Lakatos 1897). Ha szigorú mércével mérünk, akkor egyik sem faunamü. Mindkét munka olyan szépirodalmi igénnyel megformált táj leírásokból és vadásztörténetekből áll, melyeknek a madarak a kulcsszereplői. A Magyar Ornithológiai Központ koordinálásával 1894-ben meginduló szinkron vizsgálatokban (barátjával Zsótér Lászlóval együtt) Lakatos Károly ún. „rendes megfigyelőként" vett részt (Jablonowsky 1894). 1894-ben három felmérési pontot vállalt fel, a Fehér-tavat, a szegedi Tisza-szakaszt és Horgosi-tavat (Magy. Orn. Központ 1895). A következő évben újabb területet vont be a vizsgálódásába, a Madaras-tavat (Mórahalom Madarász-tó). Az első innen származó adat: 1895. 04. 21. Totanus calidris piroslábú cankó Tringa t. totanus - (Gaál 1896). 1885-től a m. kir. erdőhatóságokat bevonták a madárvonulások, elsősorban a fehér gólya (Ciconia c. ciconia) és a füsti fecske (Hirundo r. rustica) megfigyelésébe. Az utóbbi fajról készült összesítésben (Gaál 1900) az adatszolgáltató helyek között ott találjuk Királyhalmot (Asotthalom) is. A bogarászok az 1870-es években fedezték fel ezt a vidéket. Horváth Géza (a Rovartani Állomás vezetője, majd 1896-tól az Állattár igazgató őre) Csongrád, Szentes, Derekegyház, Hódmezővásárhely, Algyő, Dorozsma, Fehér-tó, Szeged, Újszeged (és ami a szempontunkból leginkább lényeges) Horgos környékén folytatott gyűjtéseket (Csiki 1906). Eredményeit Kuthy Dezső (1897) a Fauna Regni Hungariae-ben (részlegesen?) publikálta. Vánky József és Vellay Imre 1886 és 1893 között felmérték (az akkori) Szegednek és környékének teljes bogárfaunáját. Alapműnek számító kiadványukban (Vánky-Vellay 1894) jó néhány adat található az „Alsótanyákról" (jelesül Nagy Istvánról, Ladányról és Domaszékről), Horgosról (a Kamarás-erdőből), valamint Palics környékéről.