A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)
V. fejezet - Az erdészet évtizedei (1915-1944)
vidéke. Főműve a Magyar Botanikai Lapok hasábjain 1915-ben megjelent „Csongrád megye flórájának előmunkálatai" c. tanulmány. Kivételes tehetségét jelzi, hogy írása (Lányi 1915) a mai napig, a legteljesebb helyi flóramű. Lokalizálható lelőhelyei az egykori szegedi Alsótanyán: Mórahalmon: Nagyszéksós, Alsótanyai járás, Ásotthalmon: Alsóásotthalmi erdő, Bilisics, Bilisicsi-erdő, Bilisicsi-semlyék, Dugonics-erdő, Királyhalom, Rókabögyös, Rivó-erdő, Öttömösön: Alsótanyai nagy járás, Klauzál-erdő, Öttömösi-erdő. Ugyanebben az évben jelent meg Prodán Gyula (1915) tollából a „BácsBodrog vármegye flórája" c. tanulmány. Bár ez a munka nem tartalmaz az általunk vizsgált területre lokalizálható adatokat, a szerző a közvetlen szomszédság növényvilágát rendkívül alaposan feldolgozta. Művében megemlíti a szabadkai Köröséri-erdőt, a (valószínűleg Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. felé eső) „homokos vármegyehatár környékét", valamint Bácsalmás, Tompa, Jánoshalma és Kelebia térségét. Lányi Béla 1915-ben elfogadta a Trencséni Felsőbb Leányiskola igazgatói posztját, és távozott városunkból. Ez a változás egyben azt is jelentette, hogy hosszú időre lezárult megyénk flórájának szisztematikus kutatása. Az erdész-mezőgazdász témakörbe tartozó gazdasági-technológiai munkák elemzése külön tanulmányt igényelne, ezért ismertetésüktől eltekintünk. Közülük csak azokat említjük, melyeket forrásmunkaként idéztünk, vagy az adott korszak jellemzéséhez feltétlenül szükségesek. Az erdészet évtizedei (1915-1944) Ha a Szeged környéki erdők történetét alaposabban meg szeretnénk ismerni, akkor Kiss Ferenc írásai megkerülhetetlen forrásmunkáknak számítanak. Irodalmi munkássága közel 6 évtizedet ölel fel, így az 1915-ös korszakhatár némi átfedéssel értelmezendő. Bár az Erdészeti Lapokban 1985-től viszonylag rendszeresen jelentek meg apróbb-nagyobb közleményei (Csongor 1996), korszakos jelentőségű müvei 1910 után láttak napvilágot. Az első lépés Szabadka és Szeged erdőbirtokainak számbavétele volt (Kiss 1911). 1913-ban azokat a kutatásait összegezte (Kiss 1913) melyek a homokfásítások növényzettel történő talaj becslésére vonatkoztak. Ezt követte városunk erdeinek részletes ismertetése (Kiss 1914), ami Szűts Mihály „Szeged mezőgazdasága" (Szűts 1914) c. könyvének egyik fejezeteként jelent meg. Azonos témájú értekezés (Kiss 1927) olvasható a „Magyar városok monográfiája" sorozat „Szeged" kötetében is (Kiss-Tonelli-Szigethy -szerk - 1927). Amennyiben a vegetációkutatás első sikerévét 1915-re datáljuk, akkor az alkalmazott botanika vonatkozásában ugyanezt mondhatjuk el 1939-ről. Ekkor látott napvilágot Kiss Ferenc főműve a „Szeged erdészete" (Kiss 1939). A teljes-