A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - A madárfaunáról (Aves) - A ragadozó madarak adatai

Megjegyzések: Csizmazia György (1998) öttömösi fajlistája a kerecsensólymot (Falco cherrug cyanopus) és a vándorsólymot (Falco peregrinus) -minden megjegyzés nélkül- tartalmazza. A jegyzék összeállítója valószínűleg átvonuló egyedeket láthatott. Egyedi ragadozó madár költések A Tanaszi-semlyék északi részén 1998-ban költött egy kékvércse pár, azóta nincs újabb adatunk. A madár a szerbiai részeken napjainkban is rendszeresen fészkel (Hulló 2004). A Kelebiai halastavon több éve a költés időszakában is láthatók táplálkozó rétisasok. 2001-ben a tótól mintegy másfél kilométerre lévő öreg tölgyesben, egy saspár 1 fiókát repített (Krnács 2005). A szabadkai oldalon, az országhatár északi csücskében található Kőris-erdőben 1951-ben és 1953-ban történt az utolsó 2 költés. Azóta a vajdasági madarászok csak átvonuló és kóborló egyedekkel találkoztak. Hulló Istvánt (2004) idézve: „A rétisasok azonban azóta is rendszeres lakói a területnek. Gyakran látni őket, amint az öreg fák takarásában békésen pihennek, mintha csak a kedvező pillanatot várnák, hogy az. ősi fészek melegében újra fiatalokat neveljenek. " Ez a pillanat akkor jön el, ha a madarak számára újjáteremtjük a táplálkozási és a fészkelési lehetőségeket. Az első feltétel biztosításához elengedhetetlen, hogy revitalizáljuk a leendő Kőrös-éri TK területén, a még megmenthető egykori tavakat (köztük kiemelt helyen a Kelebiai-tónak az országúttól délre fekvő egységeit). A második követelmény teljesítéséhez kiterjedt, háborítatlan „öregerdők" szükségesek. A rétisasok fészkelése nem feltétlenül kötődik tölgyhöz, de azért bizonyos famagasság kell hozzá. A helyszín kialakításának az a leggyorsabb módja, ha a fészkelési célra kijelölt szürkenyarasokat a vágáskor után „túltartjuk". A megfelelő termőhelyre telepített tölgyerdő lassabb, de tartósabb megoldást jelent. A hatékonyság érdekében célszerű a két módszert ötvözni. Mire a nyárfák elpusztulnak, a szomszédságukban felnő a tölgyes. A fészekalj felneveléséhez szükséges erdő kiterjedése etológiai és trofikus faktoroktól egyaránt függ, kiszámítása speciális szakértelmet igényel. Nagyon lényeges a nyugalom biztosítása, a költő sasok feltűnően érzékenyek a legapróbb háborgatásra is.