A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - A kétéltűekről és hüllőkről (Herpetofauna)

előfordulás, az ásotthalmi tőzegbányánál a Kőrös-érnek, a Madarász-tónál valószínűleg a Pap-halmi főcsatornának. A szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus) az alig folydogáló vizekben és a mocsarakban él. Szaporodása nagyobb termetű kagylók jelenlétéhez kötött. Védettségét valószínűleg speciális fejlődésmenete indokolja. Az itt faunisztikai ritkaságnak számító menyhalat (Lota lota) Gyarmati Károly (akkor a Bedő Albert Szakiskola tanára) fogta, még az 1980-as évek elején. A kétéltűekről és hüllőkről (Herpetofauna) A vidék Herpetofaunájának kutatatását sajnos nem taxonspecialisták végezték, így az korántsem mondható teljesnek. Problémát jelent továbbá, hogy az egyes populációk túlélési esélyeit tisztázó ökológiai vizsgálatok jószerével még el sem kezdődtek. Néhány korábbi irodalom (Csizmazia 1991, 1992, 1998) utal a tarajos gőte (Triturus eristatus) jelenlétére. Sajnos a közléseket nem tudjunk megerősíteni. Az általunk talált hasonló habitusú példányok, kivétel nélkül dunai gőtének (Triturus dobrogicus) bizonyultak. Az utóbbi faj Kárpát-medencei előfordulását Puky Miklós (1999) tisztázta. Adatai alapján nagyon valószínű, hogy Csongrád megyében kizárólag ez a faj fordul elő. Mindenképp figyelemre méltó az a tény, hogy ennek a Pannon-Dacikus elterjedésű (Arntzen et. al. 1997) gőtének két, egyenként is génbanknyi populációja (Balástya-Oszeszék és Kistelek, Perceli-tanyák) található az M5-ös autópálya nyomvonala mellett (Gaskó 2008). A Duna-Tisza közi populációk legfontosabb élőhelyei az enyhén szikes, sekély vizek. A szikikáka mocsarak (Bolboschoenetum maritimi) szegélyzónájában elhelyezett (vadvízzel gyakran elöntött) talajcsapdáink tavasszal és késő őszszel mutattak ki feltűnően magas egyedszámot, ami az állatok párosodásával, illetve az el vermeléssel hozható kapcsolatba (Gaskó 2008). Mivel a faj előfordulása nem pontosítható, táblázatunkból hiányzik a mocsári béka (Rana arvalis Wolterstorffi). Csizmazia György (1992) szerint: „ Tavasszal a gólyahíres sömlyékek vizében gyakori faj. Nyaranta alig lelhető föl a területen, csak a mély fekvésű csatornák kis erdőfoltjainak talaján. " A hüllők közül fokozottabb védelmet igényel a viperákkal gyakran összetévesztett rézsikló (Coronella austriaca). Élőhelyei elsősorban az erdőspuszta jellegű területek, de szélsőséges esetben akár a házak közelében is megtelepszik. Andrési Pál (1995) például a Bedő Albert Szakiskola parkjában találkozott vele. 298