A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

Résztvevők, anyag, módszer

tünk a Kissori-semlyékes (Ásotthalom), továbbá a Kelebiai-halastó északi részének (Kelebia) a védetté nyilvánításától. A teljesség kedvéért vázlatosan áttekintjük a következő élőhelyeket is: Asotthalom közigazgatási területén — Kiss Ferenc Emlékerdő — Ásotthalmi Láprét TT — Bogárzó (túlnyomó része Ásotthalomhoz, a terület északi csücske Rúzsához tartozik.) Mórahalom közigazgatási területén — Csipak-semlyék Az 1996. évi LIII. törvény alapján, 2003 óta országos jelentőségű ex lege védettséget kapott többi területet sohasem kutattuk, így azokról nincs mit mondanunk. A térség „csodarétjei" és láperdei kapcsán több utalás történik a rúzsai Öregcsorvai-rétre, illetve a helyi védettséget élvező Pusztamérgesi-láperdőre. A védettséghez szükséges alapfelmérések adatai Fridrik (2003) és Gaskó (2001) írásaiban olvashatók. A felméréseknél alkalmazott módszerek A gerinces fauna (Vertebrata) kutatásánál, a madaraknál (Aves) a hagyományos megfigyelésekre támaszkodtunk. Az emlősökre (Mammalia) vonatkozó adataink többsége a helyi vadászoktól származik. Hüllőknél (Reptilia) és kétéltűeknél (Amphibia), ahol szükségesnek láttuk a határozáshoz kézbe vettük az állatot, majd néhány perc elteltével ugyanott szabadon engedtük. A halfaunát (Pisces) elsősorban horgászással és merítőzéssel vizsgáltuk, ezen kívül felhasználtuk Gyarmati Károly korábbi adatait is. A bogarak feltérképezése során a következő gyűjtési módszereket alkalmaztunk: — hagyományos egyelő gyűjtés — fűhálózás -— tápnövényről történő kopogtatás — farakások szisztematikus átvizsgálása, rönkforgatással — palackcsapdázás — talajcsapdázás (Csalogató és ölőszerként sózott sört használtunk.) — tápnövényből történő kinevelés (1. sz. kép) A palackcsapdázásokkal 2000-ben próbálkoztunk először —bizonyos cincérfaj oknál teljes sikerrel—. Csalogató- és ölőszerként vörösbort, fehérbort és körtecefrét használtunk. A vonzó hatás növelése érdekében, a borokhoz egy éven