A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Növényevő bogarak (Phytophaga) - Cincérek (Cerambycidae)

A nyolcpontos nyárfacincéreket az asotthalmi Bedő Albert Szakiskola parkjában kivágott, kb. 1 méter átmérőjű ezüsthárs (Tilia argentea) törzséből neveltük ki. A fa letermelésekor „lábon halódott". A rágások nyomait az élő és a holt részek határához közel, de már az elhalt kéreg alatt találtuk meg. A bábkamrák a díszes nyárfacincéréhez hasonlóan, kis mélységben, a felszínnel párhuzamosan helyezkedtek el a fatestben. Egyetlen eredményes gyűjtésünk 1989. 02. 20-án történt, amikor bábokat és prepuppákat faragtunk ki. Érdekes, hogy a kinevelőterem viszonylag magas átlaghőmérséklete (25 °C ) mellett, a különböző szemaforontok fejlődésbeli különbségei nem okoztak számottevő időeltolódást. A 29 db imágó 02. 28. és 03. 10. között bújt elő. Az általunk talált populációt minden bizonnyal behurcolt egyedek hozták létre. Békés és Hajdú-Bihar megyékből, valamint a KNP területéről nem került elő ez a faj (Hegyessy-Kovács-Márkus-Szalóki 1999, Kovács-Hegyessy-Soltész 1995, Merkl 1987). Pest megye Duna-Tisza közi felében is csak Újpestről, Gödről és Gödöllőről mutatták ki (Hegyessy-Kovács-Muskovits-Szalóki 2000). Abban minden szerző (Bense 1995, Demelt 1966, Horion 1974, Kaszab 1971, Kovács-Hegyessy 1995, Medvegy 1987) egyetért, hogy a lárvák elsősorban a hársakban (Tilia sp.) fejlődnek. A rezgőnyárra (Populus tremula) szintén történik néhány utalás (Bense 1995, Demelt 1966, Kaszab 1971, Medvegy 1987). Ezeket Medvegy Mihály (1987) bakonyi kinevelései hitelesítik. A szilek (Ulmus sp.) vonatkozásában nincs semmilyen megerősítő hazai adat. Annak ellenére, hogy a Saperda octopunctata példányaihoz kifaragással jutottunk, egyáltalán nem biztos, hogy az állat sikeresen honosodott Asotthalom térségében. A lelőhely- és tápnövény-adatok ismeretében a hegyek irányából kiinduló „Osmátra jellegű" lehúzódás teljességgel kizárható. A kiskunsági homokhát délkeleti felében sem a rezgőnyár, sem a hársak nem őshonosak, ráadásul jelentősebb kiterjedésű telepített állományaik sincsenek. A szakiskola parkjára és jobb esetben a Tanulmányi-erdőre koncentrált góc megmaradása, a jelenlegi erdészeti gyakorlat mellett, több mint kérdéses. Az új refugiumok kialakulását, valamint a cincérek továbbterjedését, az ökológiai hálózat hiánya teszi lehetetlenné. Nem zárható ki, hogy a megtelepedés Szabadka felől történt, de nem is igazolható. A városban (csakúgy, mint Szegeden) előszeretettel használják a hársakat utcai sorfának és a Szabadkai-erdőben hársas erdőtagok is akadnak. Sajnos a környék cincéreiről, közlések híján, semmit sem tudunk.