A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Ganéjtúró bogarak (Scarabaeidae)

hénlepényekből készítették. Ezeket mindaddig görgették, amíg a leásáshoz megfelelő talajt nem találtak. Zsanán például egy mélyebb térszíntű, kötöttebb talajú semlyékes belsejétől a magasabb fekvésű homokos talajú útpadkáig vezetett az út. A tetemes távolság leküzdése nem csekély erőkifejtést igényelhetett. A galacsinhajtók esetében (ellentétben az alagútásókkal pl. a holdszarva ganéjtúróval -Copris lunaris-, vagy a nagytermetű ganéjtúrókkal -Geotrupes sp.), közvetlenül az ürülékek alatt sohasem találtunk lejáratokat. A lárvák táplálkozását biztosító galacsinhoz vezető furat előbb egyenes, majd lejtősen ferde. A kamra csak nagyritkán található másfél ásónyomnál (40 cm) mélyebben, bár a tényleges hely erősen függ a talaj szilárdságától és a talajvíz szintjétől. A bejáratot általában apró, vakondtúrásszerű földhányás jelzi. Ez napközben megkönnyíti a galacsinon tanyázó imágók felderítését. 1995-ben Balotaszálláson Csehó Gábor, Márkus András és Németh Csaba eredményesen ásott ki óriás galacsinhajtókat. Sörcsapdázással bizonyosodtunk meg arról, hogy az augusztus végén már diapauzáló egyedek közül némelyek a vénasszonyok nyarára (IX. hónap vége- X. hónap eleje) ismét előjönnek. (Lásd a táblázat Zsana, eresztői adatsorát.). Eddig a legkorábbi Scarabaeus affinis adatunk 05. 12-re esik a legkésőbbi a 09. 27. és 10. 10. közötti időszakra (talajcsapda adat). -Ballá Vince pusztamérgesi tanár és Gaskó Béla április végén is látott már óriás galacsinhajtókat, de a bizonyító példányokat nem tették el2 bogár magas UV tartományú higanygőz égőre repült. Érdekes, hogy ezek a kifeszített lepedőt nem érték el, hanem közvetlenül előtte a földre csapódtak.