A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Különbözőcsápú bogarak(Diversicornia) - Pattanóbogarak (Elateridae) - Díszbogarak (Buprestidae)

Helység A gyűjtés ideje PéldányA gyűjtő Gyűjtési Tápnövény és határrész szám megnevezése módszer Szatymaz, Bh.: 2004. 03.30. 2 Gaskó és mts. kinevelés Pinus KülsöKk.: 2004. 05. 11. sylvestris Szatymaz Szeged, Bh.: 1996. 04. 03. 1 Gaskó és mts. kinevelés Pinus Újszeged, Kk.: 1996. 04. 29. strobus Füvészkert Bh.: 1997.01.29. Kk.: 1997. 12. 29. Bh.: 1997. 01. 29. Kk.: 1998. 01. 08. 1 2 Példányszám 58 összesen: Jelmagyarázat: Bh. = A tápnövény behozatalának az időpontja Kk.= A kikelés (megtalálás) időpontja Újszegeden sima fenyőkből (Pinus strobus) 4 foltosfejü díszbogarat sikerült kinevelnünk. A tápnövényeket az SZTE Füvészkertjében gyűjtöttük. Az itteni populáció természetesen nem őshonos. A behurcolas helye minden bizonnyal, az 1870 és 1972 között üzemelt Löwy-féle fűrészáru gyár (Bátyai 2002) volt. A bogarak megtelepedését, a kertekben régóta előszeretettel ültetett tűlevelűek biztosították. Csongrád megye Duna-Tisza közi részein az állat az ültetett fenyvesekből került elő. Lelőhelyei: Asotthalom: Dugonics-erdő, Felső-ásotthalmi erdő, Rívóerdő, Dóc: Hantházi-erdők, Ruzsa: Pálfi-erdő, Kállai-erdő, Sándorfalva: Homoki-erdő, Szatymaz: Külső-Szatymaz, Szeged-Újszeged: az SZTE Füvészkertje. Tápnövény spektruma, továbbá ismertté vált előfordulásai ugyanazt a kettős szétterjedési (behurcolas és lehúzódás) mechanizmust valószínűsítik, amit a fenyő tápnövényü cincérek kapcsán már megismertünk. A behurcolt fajok többsége először gócokban telepszik meg. Innen kiindulva, kedvező körülmények között, újabb területeket hódít meg. Jelenlegi ismereteink alapján az alábbi lelőhelyek tekinthetők gócoknak: Budapest, Szeged (?), Szeged-Újszeged, és Debrecen. A kiskunsági homokhátat benépesítő állomány, az ültetett fenyvesekben északról (pl. Budapest és Isaszeg térségéből) délre tartva, vándorolt vidékünkre. Bár letenyésztéssel soha sem kísérleteztünk, elég sok tápnövény mintából neveltünk ki egyedeket. Ezek kizárólag laza kérgű, régebben elhalt fákból jöttek elő. Az egyik új szegedi példányra, a tápnövény behozatalától számítva, közel egy esztendeig kellett várni. A fentiek alapján megkockáztatható, hogy a foltosfejű díszbogár fejlődési ideje a Dél-Alföldön (legalább) 2 év. Az irodalom szerint (Muskovits-Hegyessy 2002) az imágók júliusban és augusztusban rajzanak. A nagyobb hőösszeg eredményeképp Csongrád megyében ennél egy kicsit korábbra tehető az aktivitási periódus. Az első szabadföldi gyüj-