A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)
V. fejezet - Fűzlápok, fűzligetek cincérei
23. sz. térkép A pézsmacincér előfordulása az általunk vizsgált dél-kiskunsági területen Az Aromia moschata euro-szibiriai faj. Elterjedése az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig tart. Ezen a hatalmas területen 2 alfaj alakult ki, a Bajkálig az Aromia m. moschata nevü alfaj, a Bajkáltól a Csendes-óceánig az Aromia moschata orientális nevü alfaj található (Cserepanov 1990). Mivel lárvái élő farészekben rágnak, erdészeti jelentősége hasonló a vörösnyakú fűzcincéréhez. (Kártételéről és életmódjáról részletesebben: Amann 1959, Escherich 1923, Gaskó 1982, 1999, Győrfi 1957, Horion 1974, Szontagh 1982, Szontagh 1999, Trägard 1921.) A két faj tápnövény választása között az a legfőbb különbség, hogy míg a vörösnyakú fűzfacincér a 10 cm-nél vékonyabb ágakat és törzseket részesíti előnyben, addig a pézsmacincér rendszerint az ennél vastagabb törzsekben és törzságakban él (Cserepanov 1990, Gaskó 1999, Medvegy 1987). Az állat a Tisza és a Maros folyók hullámterein széltében elterjedt. Nagy alkalmazkodóképességére utal, hogy amennyiben megfelelő tápnövényt talál, Szeged belterületein is felbukkan (a Római és a Bécsi körúton szomorúfüzön Salix babylonica- gyűjtöttük, az Északi városrészben Rudner József egy vendéglő előtti fán látott több példányt. Az általunk védettségre javasolt részeken a cincér előfordulásai a következők:
