A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Állatvilág - Néhány állatföldrajzi trend a nagyfutrinkák (Carabus – genus – ) formaköreinek és alfajainak elterjedése alapján

Csongrád megyében a tervezett M5-ös autópálya épp a nagyfutrinkák (Carabus -genus-) legfontosabb Duna-Tisza közi migrációs régióját vágja ketté, úgy hogy eközben megváltoztatja a szelekciós faktorokat. Meghatározó jelentőségű tényezővé válik, hogy az adott faj röpképes-e, vagy röpképtelen, milyen hatásfokkal repül fényre, elválik-e a táplálkozó és a telelőterülete stb. A fő migrációs irányok mellett számolnunk kell azzal a ténnyel is, hogy viszonylagos topográfiai izoláltsága és erősen mozaikos, speciális élőhelyei következtében, a Kiskunság kiemelt jelentőségű alfajképző terület. Nagyfutrinkák (Carabus genus speciesei) esetében a helyi fejlődés bizonyítékai a (Carabus cancellatus általunk talált, eddig le nem írt kiskunsági formaköre (alfaja?), valamint a Carabus convexus kiskunensis és a Carabus violaceus rakosiensis. Nézzük meg a leírt alfajok élőhely (élőhely-komplex) szerinti térkitöltését. A Carabus convexus kiskunensis elterjedésének körvonalazása további vizsgálatokat igényel. Eddigi élőhelyei (Kunfehértó Holdrutás-erdő, Dabasiturjános, Kunpeszér Frigyesmalom, Pótharasztpuszta, Kecskemét) -Ádám és Merkl 1986- alapján megkockáztatható, hogy a szóban forgó alfaj az egykori láperdők maradványaihoz köthető. Föltehetőleg olyan oligotop, sylvanus (erdei) elem, melynek másodlagos biotópokban való megjelenésével is számolhatunk. (Rudner József 1 példányt ültetett szürkenyarasban talált.) A Carabus violaceus rakosiensis a Duna-Tisza közi homokháton széltében elterjedt, oligotop, jellemzően campestris elem. Főbb élőhelyei a füzlápok (Calamagrosti-Salicetum cinereae), a sásrétek (Caricion), a gyékényesek (ScirpoPhragmitetum typhaetosum) száraz szegélyzónája és a nádasok (ScirpoPhragmitetum phragmitetosum) száraz szegélyzónái. Ennél lényegesen kisebb mennyiségben csapdáztuk példányokat kékperjés lápréten (Succisio-Molinietum hungaricae), valamint a kékperjés buckaközben (Molinio-Salicetum rosmarinifoliae) is. Meglepő, bár egyáltalán nem általánosítható előfordulásként említhető, hogy ősszel, telepített szürkenyarasban (Populus canescens cultum) is előkerült néhány példánya. Csongrád megyében az alfaj elterjedésének keleti határa az Üllés— Zákányszék-Mórahalom vonal, melynek gyűjtőhelyei: Üllés: Árpád-dűlő, Zákányszék: a Zákányi-medencének a Bordányi országúttól nyugatra eső része, Mórahalom: Halászka és a Tanaszi-semlyék. A terület cincéreiről (Cerambycidae) Ha egy cincérfaj teljes elterjedési területét vesszük alapul, akkor a valódi monofágia és monotópia rendkívül ritka jelenség. A Cerambycidák döntő többsége nem köthető egyetlen tápnövényhez, vagy élőhely-típushoz. Populációs szin-