A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Az egyhajúvirág – tavaszkikerics – (Bulbocodium versicolor) lelőhelyei Csongrád és Bács-Kiskun megye déli részén

és a D-i kitettségű oldalakon tenyésznek. A Kőrös-ér felöli dombocskán Crocus variegatus populáció zárja le az élőhelyet. A dombtetők elsődleges habitatok. A tőzegbányai populáció adatainak változása 1995-ben március elején végzett első rendszeres számlálásunk alkalmával az összesített tőszám megközelítette a 10.000-et 1998-ban az egy hajú virágok mennyisége először csökkent 5.000 példány alá, azóta még ennyi sincs. —Rívó erdő A Harmadik Katonai Felmérés (1880) térképszelvénye a Rívói-erdőben két nagyobb pusztai foltot mutat. Elhelyezkedésükből ítélve, ezeket bízvást tekinthetjük a tarka sáfrány (Crocus variegatus), a homoki kikerics (Colchicum arenarium), a homoki nőszirom (Iris arenaraia), a tavaszi hérics (Adonis vernalis) és az egy hajú virág (Bulbocodium versicolor) refugiumainak. Az egyhajúvirág termőhelyét fenyves és szürkenyaras határolja. Kiterjedése alig haladja meg a 2 hektárt. A korábbi feltehetően „rontott" akácos helyére fekete- (Pinus nigra) és erdeifenyő (Pinus sylvestris) csemetéket telepítettek. Szerencsére a talaj-előkészítést hanyagul végezték el, így a Bulbocodiumok egy része át tudta azt vészelni. 1993 III. 25.-én a fiatal fácskák között és az út szélén 31 virágzó tövet találtunk. Eloszlásuk meglehetősen érdekes volt. 13 tő az út menti zsályáslegyezőfüves sztyepprét (Astragalo-Festucetum rupicolae) sávból, 9 a fenyősorok közötti gyepből került elő. A teljesen csupasz, korábban megszántott sorközökben további 9 tövet számláltunk össze. 1994-ben és 1995-ben folytatott megfigyeléseink alapján állíthatjuk, hogy a terjeszkedés két irányból indult meg, elsődlegesen az út menti sávból, másodlagosan a sorközökből. Egyet kell értenünk Beliczay (1991), Nagyné (1984) és (Németh 1989) azon megfigyelésével, miszerint a gyep feltörése elősegíti a magról különben nehezen terjedő Bulbocodium elszaporodását. Időközben (bár kértük annak kiirtását) a fenyves záródott, így az izolátumból 2007-re csak az út menti gyepsáv maradt. Innen a helyi (önkormányzati) védettség ellenére, valamilyen „tudományos kísérletekhez" lassan elhordják az utolsó töveket is. (A kérdésünk csupán annyi, hogy ki és milyen megfontolásból engedélyezte ezt a „létfontosságú alapkutatást".) —Rívó-határút A populáció a Rívó erdő alatt a bányatótól keletre, a Kőrös-ér mentén tenyészik. Alaptársulása a zsályás-legyezőfüves sztyepprét (AstragaloFestucetum rupicolae). 1994. III. 11-én 1.000 tő körülire becsültük a virágzó 179