A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Természetkárosítás a „Csodaréteken” - Túllegeltetés - Túlkaszálás

kus Csodarét" méltatását (a viszonylag bőséges szakirodalom miatt) ezúttal mellőznénk. Azt, hogy valamely gyepen miért maradhattak fenn nagy tőszámban unikális növények, rendszerint nem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni. A legfontosabb feltétel az, hogy a terület ne legyen túlcsatornázva. A kiszárított réteken a sárguló fü és a gyomosodás jelzi, hogy a „szakemberek" már megint túllőttek a célon. Ilyenkor nemcsak a védeni kívánt növénytársulások sínylik meg az átgondolatlan beavatkozást, de a gyep értéke is töredékére csökken. Ismételten csak azt mondhatjuk, mindenütt kifejezetten előnyös lenne, ha a tavaszi vadvizeket (vagy legalább azok egy részét) zsilipezéssel vissza lehetne tartani. Természetkárosítás a „Csodaréteken" Túllegeltetés Az általunk vizsgált területen a túllegeltetés hatása a nagyobb kiterjedésű legelőkön (így a Bácsboristai-réten, a Kelebiai-legelőn, az ásotthalmi Bogárzón, a rúzsai és az öttömösi Baromjárásokon), valamint a tanyák körüli apróbb (néhány holdas) semlyékeseken egyaránt szembetűnő. Az utóbbiak természeti értéke azért csekélyebb, mert itt eredetileg is magasabb vízigényű társulások tenyésztek, és lényeges nagyobb volt a területegységre kivetített (relatív) szarvasmarha egyedsürüség. Ezeket a gyepeket az aszályos évek eleve megviselik. A kiszáradás romboló hatását alaposan felerősíti, hogy ilyenkor a kisebb fűtermés miatt, a legeltetés sokkal intenzívebb. A marhalegeltetésre használt kiterjedt legelőkön a gyomosodás mértéke mellett, a védett növényfajok spektruma is mutatja a hasznosítás jellegét. Vegetációs időszakban, valamennyi területen csak mérgező hatóanyagot tartalmazó fajok fordulnak elő. Ez a megállapítás nem vonatkozik a sívóhomokká „pusztásított" részekre, ahol a védett pionír növények közül megjelenik a báránypirosító (Alkanna tinctoria) és a homoki vértő (Onosma arenaria). Túlkaszálás A túlkaszálásról egyetlen, sajnos általános érvényűnek tekinthető, példát említünk. A Nagyszéksósi-főcsatorna mentén Ruzsa-Öregcsorván találtunk egy olyan kékperjés láprétet (Succisio-Molinietum hungaricae) ahol az 1990-es évek közepén 5.000 tő körüli kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) és közel 30.000 tő szibériai nőszirom (Iris sibirica) virított. Nyár közepén az egész teknőszerű kismedence kék színt öltött, ami szeptember végéig megmaradt. Azóta a helyzet sokat változott. A gyakori és rossz időpontban végzett kaszálások miatt, mindkét faj példányszáma alaposan visszaesett. A természetromboló hatást fokozza, hogy 168