A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)
IV. fejezet - Napjaink hasznosítási formái - Szántóföldi művelés - Gyepgazdálkodás
Napjaink hasznosítási formái Bár az épületek nem lebecsülendő hányada tisztán üdülési célokat szolgál, a tanyasi árutermelés nem szűnt meg. E témakör áttekintéséttől eltekintünk, a következőkben kizárólag annak az esetleges természeti vonatkozásairól szólunk. Szántóföldi müvelés 1994-ben minden pufferzóna nélkül, kizárólag a magterületek védelemét javasoltuk. Vizsgálataink sem a hagyományos értelemben vett szántóföldekre, sem a vadlegelőnek szánt apróbb kukoricásokra nem terjedtek ki. Utólag úgy látjuk, ezekre is fokozottabban oda kellett volna figyelnünk. Ahol megjelentek a „törvényes", vagy illegális beszántások, ott nem sokat lehet tenni. Az egyeztetések nélkül kiadott különféle engedélyek ügye elsődlegesen hatósági probléma, amit nekik kellene megoldaniuk. Ha nem tesznek semmit, esetleg a média segédletével bedobnak a köztudatba valamilyen tudományos köntösbe bujtatott zagyvaságot, az is egyfajta megoldás. Az amatőr (nem feltétlenül dilettáns, de nem is hivatásos) természetvédő ilyenkor egyet tehet, sajnálkozhat a területek elvesztésén és a természeti károk (esetenként megdöbbentően magas) mértékén. Gyepgazdálkodás A megőrzésre javasolt élőhelyek többségén (9 területen) túlsúlyban van a gyepmüvelés, a földeket részben legeltetéssel részben kaszálással hasznosítják Ezek a gazdálkodási módozatok váltogatják, vagy kiegészítik egymást, ami a régi tanyasi gazdálkodás (lásd Bálint 1976, Juhász 1989) egyfajta újjáéledésének tudható be. Ha a megegyezéseket és a különbségeket nézzük, az utóbbiak felé billen el a mérleg nyelve. Az állattartás és a takarmánygazdálkodás ma már mindenütt kőkeményen profitorientált tevékenység. Az általunk védelemre felterjesztett nagyobb gyepterületek hasznosítása 2000-ben az alábbiak szerint alakult:
