A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - Igényes táj- és ökoturizmus kialakítása

— Alapvető feladatnak tekintjük, hogy hazai gyümölcsfajtáink egyedülállóan harmonikus ízvilágát minél szélesebb körben megismertessük a külvilággal. Ebbe a gondolatkörbe a helyi vendéglátás felkarolása éppúgy beletartozik, mint a biotermékeket feldolgozó konzervgyártás, vagy a fejlesztéseket megalapozó, alkalmazott kutatások támogatása. — Legalább ennyire fontos lenne, ősi haszonállataink (szürke marha, mangalica, rackajuh, cigája), továbbá szárnyas tájfajtáink (liba, kacsa, tyúk és galamb) "háztáji jellegű" tenyésztése, húsuk értékesítése, és a belőlük készített ételek megjelentetése az igényesebb regionális kínálatban. — Limitált mértékben, hogy a természetjárást ne zavarja, a méhészetet (ismételten) fel kellene fejleszteni, egyidejűleg megszervezve a termékek forgalmazását. Ehhez jó alapot biztosíthatnak a környék akácültetvényei. (Érdekességként említjük, hogy több évtizeden keresztül, a Királyhalmi (ásotthalmi) M. Kir. Erdőőri Szakiskolának (és jogutód intézményeinek) is létezett önálló méhészete (GaskóLesznyák 1983). — A természeti értékekre építve, célszerű volna minél előbb kialakítani a szervezett táj- és ökoturizmust. Míg az első három felvetés nem igényel külön magyarázatot, a turizmus témakörénél érdemes kissé elidőzni. Igényes táj- és ökoturizmus kialakítása A tömegigényeket kielégítő táj turizmusnak és a kisebb létszámú csoportokat megmozgató ökoturizmusnak mások a céljai és a lehetőségei. Az első tájképi értékekre alapozva ismerteti meg az érdeklődőkkel az adott vidék élővilágát. Az élőhelyek jellegzetes társulásait, növényeit és állatait bemutató, némi alapképzettséget is feltételező ökoturizmus egyfajta rétegfoglalkozásnak tekinthető. Itt az információk megszerzésében (pl. szakvezetéssel, kültéri információs táblákkal, és megfelelő szóróanyagokkal) sokat segíthetnek a természetvédelmi szervek szakemberei. A leendő Kőrös-éri TK védettségi javaslatában (Gaskó 1994) arra törekedtünk, hogy a lehetőségek szabta határokon belül, természeti értékeink megóvása konfliktusmentes legyen. A környező szántók, szőlők és erdőültetvények miatt, kénytelenek voltunk a védeni kívánt területek határait minden pufferzóna nélkül kijelölni. így többnyire csak a pufferzóna nélküli magterületek váltak védetté, melyek izolátum jellegüknél fogva, fokozottan sérülékenyek. Az élőhelyközösségek teljes szétzúzását jelentené, ha ezekre a részekre minden korlátozás nélkül ráengednénk a turizmus bármelyik vállfaját. A nem kívánt kártételt elvileg három úton akadályozhatjuk meg l./A tömegturizmus számára meghatározzuk a szabadon látogatható részeket