A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - Az I. Magyar Erdőtörvény (1879. évi XXXI. tc.) utáni időkről - A szegedi erdők állapota az I. Magyar Erdőtörvény (1879. évi XXXI. tc.) megjelenésétől, az erdőbirtok állami kezelésbe kerüléséig

— Mik voltak az erdei mellékhasználatok? „A mellék-haszonvételek: az erdő—legelő, a zöldfalomb szedése és vadászat. Az erdő-legelő -kivéve az ültetés által nyert területeketáltalában hasznosított, a zöldfalomb, mint takarmány, ősszel értékesíttetett. A vadászat bérlet útján hasznosíttatik. " — Hogy sikerültek a telepítések és a felújítások? „Az erdők fölújítására és ápolására a következő mód használtatott. A sarjerdőknél természetes úton a gyökér sarjadzása, a hézagok, úgy a nagyobb tisztások a fölújításnál figyelembe nem vétettek. " „...a fiatalosok meglehetősen fejlődtek, a növés az ültetvényeknél a mély rétegű homokos talajon jó, a közép rétegű talajon közepes, a gyönge talajon helyenként rossz, annyira, hogy a fa a rozsda által kivesz. " A csatornázások előtti idők vízviszonyainak ismeretében, ha tényleg a felsorolt fákat telepítették, az akár optimális választásnak is tűnhet. Átgondolva a leírtakat, valószínűleg az egészen elképesztő kezelési anomáliák miatt mentek tönkre a Szeged környéki erdők. Homoktalajokon öngyilkos lépés legelő-erdőt létesíteni, és évről-évre számottevő mennyiségű lombtakarmányt értékesíteni. Ezt tudniuk kellett volna, mert a legeltetés veszélyeire a Luca napi szél által okozott károk felmérésére létrehozott erdészeti albizottmány már 1868-ban felhívta a figyelmet (Kiss 1939). Úgy tűnik azonban, hogy a helyi legeltetési lobbi egészen Kiss Ferenc színre lépéséig (1886), érvényesíteni tudta nagyon is valós „többletjogait". Nyilvánvalóan léteztek termőhelyi problémák, főleg a régebbi telepítésű csomoros nyár- (Populus nigra) és a fűzállományoknál (Salix sp.) -Kiss 1939-, de a fás vegetáció leromlásának ez csak az egyik szegmense volt. Viszonylag pontos képet kaphatunk az 1883-ban átadott m. kir Erdőőri Szakiskola erdejének állapotáról az intézmény 1884-85. évi jelentéséből (Földes 2008). Készítője, Földes János igazgató szerint: „Az egész erdő gyepeseden, laza, helyenként futásra hajlandó homokon áll és csoportokban vagy elszórtan álló fái oly gyér, alig 0,2 zárlattal bír, hogy erdőnek alig nevezhető. A mintegy 25-30 éves csomoros (fekete) és fehér nyarak, mely fanemekből az erdő áll, maguk is elvénült, s roppant terjedelmű, a karvastagságú gyökerekig bélkorhadt, tuskókon tengődve, szomorú látványt nyújtanak. " A természeti és az átgondolatlan gazdálkodásból adódó károk törvényszerűen összegződtek, így nem meglepő a siralmas végeredmény. Az 1873. évi pol-