A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - A homoki erdősítések kezdete Szegeden és környékén az 1800-as évek elejétől 1879-ig - A hőskorról

A homoki erdősítések kezdete Szegeden és környékén az 1800-as évek elejétől 1879-ig A hőskorról Kisteleken, ami korábban kun puszta volt, a török kiűzése utáni időktől 1848-ig Szeged gyakorolta a földesúri jogokat (Szüts 1914). A helyiek városunkhoz fordultak segítségért, amikor 1789-ben, a Csongrádi utcában a 4 utolsó házat a futóhomok az ablakok magasságáig elbontotta, és ugyanez a természeti csapás fenyegette a Pesti utca lakóit is (Kiss 1927, 1939, Vedres 1825). A baj orvoslását Vedres Istvánra bízták, aki fűzdugványok segítségével igyekezett gátat szabni az elszabadult elemek dühöngésének (Vedres 1825). Az egykori talajvíz magasságát bizonyítja, hogy a fűzek sikeresen megeredtek. (Az már egy másik kérdés, hogy a kis fácskák mire mentek később.) A már-már tűrhetetlen állapotokat vizsgálva Vedres István úgy találta, hogy Szeged kiterjedt külterületének hasznosítása csak a futóhomok erdővel történő megkötése után lehetséges. Fásítási elképzeléseiről 1795-ben, a város tanácsa számára részletes beadványt készített (Vedres 1795). Elhivatottságát és Pillich József erdőmester szakértelmét dicséri, hogy 1805 után, a legkritikusabb helyeken, rövid idő alatt számottevő homoksíványt sikerült beerdősíteni. Kiss Ferenc méltán nevezte Vedres Istvánt „a szegedi erdők atyjának" (Kiss 1939). (A sors szeszélye folytán, ezt a megtisztelő titulust, Győrffy Istvántól, a szegedi Ferencz József Tudományegyetem akkori botanika professzorától, 1935-ben visszavonhatatlanul az „adományozó" kapta-Csongor 1996—.) Vedres (1825) a homokdűnék fásítására kiválóan alkalmasnak tartotta a nyarakat, sőt bizonyos élőhelyekre az erdeifenyőt is javasolta. Városunk határának erdősítése az "...1805. évben 7055. szám alatt megjelent kegyes felségrendelet" (Kiss 1939) hatására kezdődött meg. Igen tanulságos az a jegyzőkönyv, amelyet a Csengéié melletti Baromjárás 1805-1806-os telepítését követően, 1808-ban készítettek (Vedres 1825).