A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Az ún. „személyes vonulatok” egykori szikes tavairól

tartamosabban vízállásos, mélyebb részeken, a kiszáradás után kifejezettebbé vált a szikes jelleg. Városunk környékén ilyen területek pl. a Maty-ér völgye, a Sándorfalvi-, a Gyevi- és a Szegedi-fertő. Az ún. „semlyékes vonulatok" egykori szikes tavairól A korábban többé-kevésbé hasonló egységekből álló élőhely-típus a csatornázások hatására meglehetősen heterogénné vált. A eltérések ma már olyan mértékűek, hogy azok határozzák meg az egyes részek revitalizációs lehetőségeit. Ezt a tényt is figyelembe véve, a semlyékes vonulatok egykori szikes tavai az alábbi csoportokra tagolhatok: Egykori tavak, melyeket nem érdemes revitalizálni Bár a Tanaszi- és különösen a Csipak-semlyéken a környék lecsatornázása előtt esetenként egybefüggő vízborítás alakult ki (lásd a II. Katonai Felmérés vonatkozó térképszelvényét -Sect 62., Col. XXXV., 1860/61.-), tóvá alakításuk végzetes hiba lenne. Egyedülállóan gazdag természeti értékeik ugyanis nem a vízi-vízparti környezethez kötődnek. Az időszakos elöntések víztömegének zsilipezéssel történő visszatartása azonban itt is kiemelten fontos természetvédelmi feladat volna. A kitűzött célok (a szukcesszió jelenlegi állapotának stabilizálása) kizárólag így valósíthatók meg. Egykori tavak, melyek kellő akarattal revitalizálhatók lennének A Kiss Ferenc Emlékerdőtől északra található Bogárzó legmélyebb részeit, egészen a csatornázásáig, víztükör borította. Jakabffy Lajos 1919-es térképén két állandó vízállást találunk egymás mellett, ezek (nyugatról keletre) a Kerek víz és a Bogárzó-tó. (Mindkét vízállás köztes tó, ami a záró tavat megelőző állóvizet jelent.) Ugyanezen a munkán szerepel a Bilisics-tó. A II. Katonai Felmérés szelvénye (Sect 62., Col. XXXV., 1860/61.) északon zsombékost (Bilicsics Zsombo), délen tavat (Bilicsics Vize) tűntet fel. (Az utóbbi kis vízgyűjtő területű záró tó.) Részleges (tehát nem az egykori teljes tófelületet érintő) revitalizációjuk műszakilag viszonylag egyszerűen megoldható, bár az elég valószínűtlen, hogy a tulajdonosok beleegyezzenek a területek jellegének a megváltoztatásába. Időszakos (kiszáradó), könnyen revitalizálható tavak A XX. század utolsó harmadáig ugyancsak jelentős állóvíznek számított a mórahalmi Nagyszéksós- és a Röszkéhez tartozó Kisszéksós-tó is. Vizük az 1985-ben kezdődött „hosszú aszály" idején teljesen kiapadt. Az 1990-es évek