A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

I. fejezet. Gondolatok az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 200-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről - Védett lepkék (Lepidoptera)

(Ezzel együtt két újabb rendszertani kategóriát sem lehet teljességgel kizárni, az ökológia alfajt, továbbá a napjainkban születő jajt -species in situ nascendiAnnyi bizonyos, hogy a monofág és a sztenök oligofág jajok esetében, a szűk tápnövény spektrum előbb—utóbb a földrajzi gátakhoz hasonló elkülönülést (szegregációt) alakít ki. Ennek legfeljebb a mértéke lehet kérdéses.) A Tisza és a Maros folyók hullámtéri Oberea moravica populációi „kvázi" monofágként viselkednek. Jelenlegi ismereteink alapján, ugyanez mondható el a Duna-Tisza közi semlyékeseket szatellit-szerűén benépesítő Oberea euphorbiae állományokról is. Az utóbbi fajnak a Tisza és a Maros folyók árterein élő populációi ilyen szempontból még nem tekinthetők kikutatottnak. A védett fajokat tartalmazó faunajegyzék összeállításánál érdemes lenne a rendszertani változásokat követni és az Oberea moravicát is felvenni erre a listára. Az Oberea euphorbiae eddig ismertté vált Duna-Tisza közi lelőhelyei Csongrád megyében (az egykori Tisza ártér kivételével): Mórahalom; Tanaszi-semlyék, Bordány; Seregélyes-dűlő, Zákányszék; Zákányi-medence, Rúzsa; Öregcsorva, Balástya; Oszeszék. Védett lepkék (Lepidoptera) Balástya-Kapitányság ültetett erdeiben viszonylag gyakori a farkasalmalepke. (Zerynthia polyxena). Az állat tápnövénye -a farkasalma (Aristolochia clematitis)-, errefelé közönséges gyomnak számít. A kissé nedvesebb termőhelyre telepített erdők szegélyzónáiban, a szélesebb utak mellett és az irtásokon mindenütt hatalmas tömegben tenyészik. A Sándorfalva és Opusztaszer közötti homoki erdőkben a helyi lepkepopuláció időnként túlszaporodik. A gradációk idején, a hernyók óriási tömege szisztematikusan tarra rágja az összes farkasalma foltot. A M5-ÖS nyomvonal Csongrád megyei szakaszának semlyékesein (egyelőre még) nem ritka a fecskefarkú lepke (Papilo machaon), a kardoslepke (Iphiclides podalirius) és a nappali pávaszem (Inachis io).