A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

I. fejezet. Gondolatok az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 200-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről - Megfontolásra ajánlható javaslatok az élőhelyek és a védett növények alapján - Szeged-Kiskundorozsma (Nagyszék, Rózsa-laposa, Hosszúhát)

eredmény magáért beszél. Csongor Győző Kiskundorozsma-Öreghegyalján lévő orchideás rétjei a szeme láttára váltak kiskertekké. Nem ritkák az olyan feltört gyepek, ahol a szántás után fehéren kivirágzik a szik. A valamivel jobb minőségű földek parlagfüvet teremnek, de azt (aranykorona értéktől függően) jó bőven. Végtére is közel a város és a szélirány se rossz. Arról, hogy eddig mit veszítettünk el, álljon itt két, önkényesen kiragadott példa a védett és fokozottan védett növények köréből. Andrési Pál (1999) Budapesten a TTM herbáriumában Kiskundorozsma-Nagyszékről származó egyhajúvirágokat (Bulbocodium vernum) talált. A három herbáriumi lapon lévő 18 növényt még Boros Ádám gyűjtötte 1958-ban. Csongor Győző (1980) a vitézvirág (Anacamptis pyramidalis) előfordulását említette ugyanerről a területről. Napjainkra mindkét faj eltűnt a Nagyszékről. Az eddig tárgyalt botanikai értékek sokszorosan elegendőek arra, hogy az egész szikes élőhely-komplexumot (Dorozsma-Nagyszék, Rózsalaposa, Hosszúhát) nevesített, országos jelentőségű védett területté nyilvánítsák. A Szegedhez közel fekvő földeknek az értékét topográfiai helyzetük jelenti. Nemcsak az M5-ös autópályát kívánják ebben a térségben megépíteni, de bizonyos elképzelések szerint a szekszárdi Duna-hídhoz is indul egy autóút leágazás. Az autópálya csomópontok korunk leghatékonyabb megtelepedést serkentő tényezői. A dorozsmai létesítmény vonzáskörzetében várhatóan gomba módra sokasodnak majd az új házak és hobbikertek. Mint azt a napi gyakorlat folyamatosan visszaigazolta, Kiskundorozsma-Nagyszék (egy részének) helyi védelme semmire sem jelentett garanciát. Ennél lényegesen hatékonyabb az ex lege státus, bár így is akadnak elvarratlan szálak, mert a határokat túl szűkre szabták. Valószínűleg a hiányos helyismeret következtében, a természeti értékek jelentős hányada kívül maradt a védett területen. Jelen írásunkat a vitás kérdések (minden fél számára) megnyugtató rendezése érdekében, nyilvános védettségi javaslattételnek szánjuk. A pollen- és a porterhelés mérséklésére a szikesek közé ékelődött, továbbá a medencéket szegélyező magaslatokon, a gyenge aranykorona értékű szántók fásítása volna a legkedvezőbb megoldás. Ahol a talajviszonyok semmi mást nem tesznek lehetővé, (jobb híján) a kiváló fészkelő helyet biztosító keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) -20. sz.