A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

I. fejezet. Gondolatok az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 200-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről - A szeged-kiskundorozsmai szikes élőhely-komplex (Nagyszék, Rózsa-laposa, Hosszúhát) botanikai jelentőségéről

Több élőhelyen és társulásban előforduló védett növények Balástya, Csengéié, Kistelek és Szeged-Kiskundorozsma térségében mind a poloskaszagú- (Orchis coriophora) -11. sz. kép-, mind a mocsári kosbornak (Orchis laxiflora palustris) -12. sz. kép- összességében 100.000 tő feletti állományai virítanak közvetlenül a nyomvonal mellett. Kiskundorozsmától délre az élőhelyek érzékelhető degradációja miatt mindkét faj alaposan meggyérül. A kisfészkü aszat (Cirsium brachycephalum) becsült tőszáma a kisteleki Perceli-tanyák környékén 100.000 - 150.000. Ez a semlyékes bízvást tekinthető a fenti növény legfontosabb Csongrád megyei génbankjának. Minden vizsgált zsályás-legyezőfüves sztyeppréten előfordul a budai imola (Centaurea sadleriana) -13. sz. kép- A kisteleki Perceli-tanyák melletti semlyékesen 10.000 tő körüli az állomány. A dorozsmai szikes medencéket határoló szegélyzónában és a körbezárt magaslatokon mintegy 50.000 tövet számláltunk össze. Több mintaterület sztyepprét foltjain láttunk homoki bakszakállt (Tragopogon floccosus). Az állományok nagysága mindenütt 200 tő alatt maradt, ami meglepően kevés. A Szeged-kiskundorozsmai szikes élőhely-komplex (Nagyszék, Rózsalaposa, Hosszúhát) botanikai jelentőségéről Kékperjések (Succisio-Molinietum coeruleae) Talán a korábbi hézagos kutatásokkal magyarázható, hogy az M5ös autópálya nyomvonalához közel, Szeged északi határában (Kiskundorzsma-Hosszúhát) olyan érintetlen kékperjés láprétre (SuccisioMolinietum coeruleae) leltünk, ahol a fátyolos nőszirom (Iris spuria) -14. sz. kép- populáció 50.000 tőszám körüli. Ugyanitt 1.000-et meghaladó tőszámban tenyészik a környékünkön viszonylag ritka gyíkhagyma (Allium angulosum). Külön ki szeretnénk emelni, hogy eddigi ismereteink szerint Csongrád megye Duna-Tisza közi felében ez a terület és a Domaszék határában talált kékperjés izolátum található legközelebb a két flórajárás határához.