A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

I. fejezet. Gondolatok az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 200-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről - Fás vegetáció

Fás vegetáció A kiskunsági homokvidék legszembeötlőbb tájképi értéke a változatosság. A tanyák, gyepek és szántóföldek mellett rendszerint különféle eredetű és rendeltetésű facsoportokat találunk. Az általunk bejárt területen sokfelé előfordul a rekettye- (Salix cinerea), a törékeny- (Salix fragilis) és a fehérfűz (Salix alba). Elvétve néhány csigolya füzet (Salix purpurea) is láttunk. Kisteleken, a Percelitanyák melletti semlyékesen a nádasok és gyékényesek mellett fűzláp (Salicetum cinereae) és fűz liget (Salicion albae) foltok teszik változatosabbá a tájat. Ezek a természetes (esetleg természetközeli) társulások a csatornázások előtti nedvesebb korszak élő emlékeinek tekinthetők. Az összes többi fás élőhely (tanyák melletti fásítások, gyümölcsösök, dülőutak menti fasorok, szántó és mezővédő erdősávok, valamint a fagazdálkodást szolgáló „ipari" erdők) telepített, vagy gyomfajokból álló, spontán honosuk másodlagos vegetáció. A bevezető részben lefektetett elveinknek megfelelően a fás monokultúrák ismertetésétől eltekinthetünk. (Ezek alapvetően külső szabályozású ökoszisztémák.) A nem ültetvény jellegű telepített erdők közül a két legjelentősebb Balástya-Kapitányságon található. A kiterjedtebb fenyő- és akácelegyes szürkenyaras (Populetosum canescentis cultum), a kisebb tölgy-domináns fásítás (Quercetum roboris cultum). Mivel a víz megtelepedést elősegítő tényező, a semlyékes kismedencék széleinél a XX. század közepéig meglehetősen nagy volt a tanyák sűrűsége. Sokuk helyét ma már csak a lábon száradó akácok és az egykori haszonfák vad alanyai jelzik. A kiskundorozsmai szikes-komplex hasznosíthatatlan részei első látásra „erdős-pusztának" tűnnek. Közelebbről szemlélve, az alacsony, áthatolhatatlan bozót szinte kizárólag szikesedés-tűrő keskenylevelü ezüstfából (Elaeagnus angustifolia) áll. A szikes jelleg csökkenésével az ezüstfásban fokozatosan egyéb, „vadon települt" fák jelennek meg. Fajösszetételük és növekedésük vizsgálata fontos információkkal szolgálhat a szikesek környezet- és természetvédelmi célzatú fásításához. A biodiverzitás szempontjából a legértékesebbek a „tájba illő" hazai erdőalkotók. Ilyenek a szürkenyár (Populus canescens), a mezei szil