A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. Függelék - 4. sz. melléklet. A nagy hőscincér (Cerambyx cerdo L.) dél-alföldi jelentőségéről

az idős keményfa állományok vágáskoron túli megtartása, még a nemzeti parkokban is vágyálom. Ezek hiányában viszont, az összes „öregerdei" rovar térvesztése előre prognosztizálható. Különösen rosszak a monofág és a sztenök oligofág populációk túlélési esélyei. Ha a magyar „Vörös könyv" kategóriáiban (Nechay 1990) gondolkodunk, akkor a nagy hőscincért hazánk közel kétharmadán aktuálisan veszélyeztetett fajnak kell tekinteni. Az Újszegedi Népliget cincérpopulációja napjainkban (még) viszonylag erős, átmentése a Körtöltés-menti erdőkbe, a szegedi természetvédelem fontos feladata lenne. Az új helyszín mellett két tényező szól: — A fák kora lehetővé teszi a megtelepedést. - Az erdősávban minden bizonnyal előfordul ez a faj, vagy legalábbis a közelmúltig létezett helyi állomány. Az áttelepítés elvileg 2 módszerrel valósítható meg. - A lárvákat bőségesen tartalmazó, kivágott faanyagot a Népligetből át kell hordatni az erdősáv területére. 2001-ben már tettünk ilyen kísérletet, de a megvalósítás nem bizonyult túlzottan sikeresnek. A Szegedi Vadasparkba kevés rönköt vittek, ráadásul a fogadó területen a megtelepedésre alkalmas csúcsszáradt fákat a következő esztendő tavaszán letermelték. Biztató fejlemény, hogy Veprik Róbert (akkor) gyűjtemény-felügyelő 2004-ben látott néhány nagy hőscincért és 2006-ban is kaptunk pozitív viszszajelzéseket. — Több időpontban, meghatározott mennyiségű (pl. 10-10) hím és nőivarú egyedet kell egyszerre szabadon engedni a célterületen. Erre leghamarabb 2007. és 2010. között kerülhet sor.