A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)
II. Függelék - 3. sz. melléklet. A Deszki-puszta védetté nyilvánítási javaslata
A gyékényes és az ecsetpázsitos sziki rét határán telepített talaj csapdákból előkerült a Brachinus psophia nevű futrinka (Carabidae) egy példánya. A faj ismertté vált hazai előfordulásai Horvatovitch (1992), valamint Kovács és Hegyessy (1993) alapján a következők: Doboz-Kettős Körös hídja, Doboz-Szanazug, Bodrogkeresztúr-Macskás, Sátoraljaujhely-Gyalmos, Tímár-Luka-tó. Az eddigi előfordulások közös tulajdonsága a dokumentatív anyagok kis példányszáma. Kivételként egyedül Rudner József szegvári (Csongrád megye) gyűjtése említhető. Ha a lelőhelyeket rávisszük a térképre, kiderül, hogy azok valamilyen folyó közvetítésével a Keleti-Kárpátokhoz, vagy a Bihari-hegységhez kapcsolódnak. A hímeket kizárólag az ivarszerveik alapján lehet megkülönböztetni a környékünkön is meglehetősen gyakori Brachinus ganglbaueri nevű fajtól. A nőstények szétválogatása szintén elég problematikus. Az alapskulptúrában fellelhető különbségek csak akkor érzékelhetők igazán, ha a két faj példányait egymás mellett vizsgáljuk. Országosan is „jegyzett" faunisztikai ritkaság az Agapanthia osmanlis nevű Cerambycida. Tápnövényei nyomán, az állat javasolt magyar neve: mácsonyacincér. Az első hazai példányt Makón, 1986. VI. 12-én találta Gaskó Béla. Egyedeit eddig erdei mácsonyán (Dipsacus fullonum), héjakút mácsonyán (Dipsacus laciniatus) és a két növényfaj hibridjén (Dipsacus X pseudosylvester) gyűjtöttük. A Maros-menti „faunakapu" jelentőségét többek között az is mutatja, hogy Magyarországon először itt jelent meg a kontinensünkre ÉszakAmerikából behurcolt Neoclytus acuminatus nevű darázscincér. Javasolt magyar neve: amerikai darázscincér. Az első példány 1982. V. 21-én került elő (Szeged-Tápé) Vetyeháton, ahol Gaskó Béla árvédelmi fűz rőzsekazalról egyelte. A Deszki-puszta mezővédő erdősávjaiból származó amerikai kőrisből (Fraxinus pennsylvanica) nagy tömegű imágót sikerült kinevelnünk.