A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. Függelék - 3. sz. melléklet. A Deszki-puszta védetté nyilvánítási javaslata

fészkelőket, a vonulókat és az áttelelőket egyaránt tartalmazza. A szerzők, Magyarországot illetően, láthatóan komoly lokalizálást nehézségekkel küszködtek (pl. Makót és Szegedet, mint bánsági helységeket említik), így UTM térképeik legfeljebb orientáló ismereteket közvetítenek. Összegzésükben (Rasajski és Kiss 2004) a magyar határ közelében élő bánáti túzokállomány létszámát 20-30 párnak mondják. 2004—ben a Maros jobb partján fekvő Maroslele gyepterületein megjelent e faj 10-12 egyede (Lovászi et al. 2005), ami szintén okot adhat némi bizakodásra. Az egykori észak-bánáti állományról a következőket írta Okruczky Aurél (1864/d): „De van az oroszlámosi, valamint a szomszédos törökkanizsai és szerb-keresztúri határnak egy tekintélyes vadja, melly folyvást hü ezen vidékhez, mint általában a kopasz bánsághoz, mellynek buja vetéseiben elszórva fészkel, míglen aratás után csapatokba gyül, s rendesen eleinte a tarlókon, később a kibújt repczevetésekben tanyáz. Ez a vad a túzok. " A túzokcsapatok létszámáról a következőket tudhatjuk meg (a helyszín a törökkanizsai és a szerbkeresztúri községhatárok találkozása, az időpont 1864. 02. 02.): „De a falka illy nagy távolságra is meglátott minket s jól megjegyezte magának leshelyeinket. Valami ötszáz darab körül lehetett, de kettőt kivéve a többi mindjobbra került el minket, az említett kettő pedig olly magasan röpült, hogy a lövések nem árthattak nekik " Hatékony élőhely-védelem esetén, számolni lehet a madár visszatelepedésével. Az itteni túzokrepatriálás klasszikus „regionális" feladat, ami csak az érintett országok (Magyarország, Románia és Szerbia) szakembereinek összefogásával valósítható meg. Kétéltűek (Amphibia) A farkos kétéltűek közül mind a pettyes (Triturus vulgaris), mind a dunai (Triturus dobrogicus) gőtét sikerült kimutatni. Az utóbbiakat tavasz-