A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. Függelék - 3. sz. melléklet. A Deszki-puszta védetté nyilvánítási javaslata

Állatvilág Néhány történeti adat a teljesség igénye nélkül A Deszki-puszta tőszomszédságában folytatott „kócsagozás" kapcsán, Okruczky Auréltól megtudhatjuk, mennyit értek a XIX. század közepén a madártollak. Mint írta (Okruczky 1864/b): „...egyik ismerősöm egy tavasszal a Maros bal partján csupán kócsagokat lesve (egyébre nem volt szabad puskázni) annyit lőtt, hogy kócsagtollakért Kostyáltól 90 pengő forintot kapott. " Lakatos Károly (1898) megjegyzi, hogy: „egy szép ,,kolcsagförgó"—ért 2-300 esüstta/lért is örömest megadtak... " (Kérdés, hogy kik és mikor?) A régi időkben nemcsak a nagykócsag (Egretta a. alba), de a kiskócsag tollai is keresettek voltak, különösen a „rácnép asszonyainak" körében (Lakatos 1898). Az utóbbi madár (némileg elrajzolva) megtalálható Deszk 1870-ben használt pecsétjén (Fári 1997) is. A vadmacska (Felis s. silvestris) itteni felbukkanása semmiképp sem tekinthető meglepetésnek. Nem annyira az állat ritkaságával, mint inkább rejtőzködő életmódjával magyarázható, hogy nagyon kevés róla a hiteles dél-alföldi adat. Méhely (1897) a Maros folyó alsó szakaszáról egyedül az Arad megyéből említi. A tapasztalt vadász Okruczky (1864/b) jóval közelebb, a deszki határ hullámtéri erdeiben is megtalálta ezt a fajt. Csizmazia György ( 1980), több Közép-Tisza vidéki előfordulás mellett, a vadmacska lelőhelyek között említi Sasért és Mártélyt.