A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. Függelék - 3. sz. melléklet. A Deszki-puszta védetté nyilvánítási javaslata

3. sz. melléklet A Deszki-puszta védetté nyilvánítási javaslata Az egykori állapotok rövid ismertetése A legelővédő erdősávokkal szabdalt Deszki-puszta, az egyetlen többé-kevésbé épen maradt szikes gyepünk a Torontáli síkon. A helyi védelemre javasolt terület az E68-as útnál kezdődik, majd a Szőreg-DeszkKübekházi főcsatorna mellett dél-délkeleti irányban folytatódik. A puszta fő tömbjétől elszigetelődött gyepfoltok egészen Klárafalváig nyúlnak. Az első hiteles topográfiai megjelenítés Zacharias Johann Sax 1787. évi térképén található. Eszerint a mai puszta helyén a Marosról teljesen lefüződött, félkör alakú, széles holtág húzódott. A legelő jelenlegi furcsa sarlószerü formája az egykori holtágak kiszélesedett medencéjének felel meg. A III. Katonai Felmérés 1883. és 1886. között készült, majd 1894ben kiegészített szelvényén, a korábbi ábrához képest kissé keskenyebb holtágat mocsaras medence fogja közre, melynek neve Stara Torina. Andó Mihály (1984) rekonstruált térképén három, egymással többé-kevésbé párhuzamos, félkörös holtág látható. Neveik E-ról D-re haladva: Niva Kopova, Stara Torina és Bara. Tőlük É-ra szintén akadnak még apróbb medertöredékek. A folyamszabályozásokig az Észak-Bánátot, le egészen az Aranka folyóig, mindenütt kiterjedt mocsarak borították. Rendszerint az alsószakasz jellegű, kanyargós Maros vize öntötte el ezt a vidéket. A két folyó együttes áradása szerencsére ritkább eseménynek számított. Amikor bekövetkezett, katasztrofális árvíz lett belőle. Ilyen nevezetes esztendők voltak 1712., 1733. és 1830. (Andó 1984). A Maros által kialakított deszki „kismedencében" szikesedő, erősen kötött vályogtalaj található.