A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. Függelék - 2. sz. melléklet. A szegedi Makkos-erdő védetté nyilvánítási javaslata

A területet a Bika-tó környéki részekkel és a baktói kiskertekkel kiegészítve, eddig 98 fajt sikerült kimutatnunk (Antal Tamás, Barkóczi Csaba és Csehó Gábor megfigyelései). A fészkelések helye és a táplálékforrás nem mindig esik egybe. Különösen a rovarevőkre érvényes az ún. szegélycönózis effektus. Ezek az erdőben költenek, de táplálékukat rendszerint a nyíltabb helyeken (pl. a baktói kiskertekben, vagy a Körtöltésen) keresik. Több madár, köztük a zöld küllő (Picus v. viridis), a búbos banka (Upupa e. epops), a kék cinege (Parus c. caeruleus) és a széncinege (Parus m. major) populáció nagyságát a fészkelésre alkalmas odúk hiánya limitálja. Célszerű lenne az újszegedi Népligethez hasonlóan ide is mesterséges fészekodúkat kihelyezni. A vörösbegy (Erithacus r. rubecula), a tövisszúró gébics (Lanius c. collurio), az erdei pinty (Fringilla c. coelebs), a tengelic (Carduelis c. carduelis) és a zöldike (Carduelis c. chloris) fészkelése a kiterjedt bozótosokhoz kötött. A zavartalan utódnevelés érdekében az ilyen részeket csak a vegetációs perióduson kívül lehet(ne) gyéríteni. Ősztől tavaszig a téli madárvendégek szívesen húzódnak meg a városszéli erdőkben. Évről évre nagy létszámú fenyőrigó (Turdus p. pilaris) csapatok figyelhetők itt meg. Időnként, bár koránt sem minden esztendőben, felszaporodik a vetési varjak (Corvus f. frugilegus) száma. Az átvonuló, valamint az áttelelő madarak között időnként feltűnik néhány egerészölyv (Buteo b. buteo), héja (Accipiter gentilis gallinarum) és karvaly (Accipiter n. nisus).