A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

III. fejezet. Erdősítés a tisztább levegőjű Szegedért - Telepített erdők

honfoglalás idejében szereplő Dugonics-regény hősnőjének mai korához hasonlíttatik. " Minden bizonnyal ezeket a fákat ábrázolták a hadmérnökök az I. Katonai Felmérés (megfelelő) térképszelvényén (1784. Coll. XVIII., Sect. 30.). Az erdősültség az elkövetkezendő századokban sem nőtt számottevően. Kaltschmidt Ábrahám 1747-ben napvilágot látott térképén, Szeged mai területén belül, a jelenlegi Makkos-erdő helyén, egy apró fácskákból álló foltot találunk. Az évszámot azért érdemes megjegyeznünk, mert ettől az időponttól kezdve beszélhetünk okszerű városkörnyéki fásításról. A „tájrendezés" jótékony hatásaira először Vedres István (1795, 1825) hívta fel a városatyák figyelmét, sajnos a belterület vonatkozásban nem sok sikerrel. Itt ugyanis a hullámterek kivételével, egészen az 1950-es évekig legfeljebb „erdőcskék" létesültek. Dugonics András polgármester az 1760-as években Felsővároson (a Kis Pest nevű részen) fűzdugványokat telepíttetett (Kiss 1939). A következő évtizedben, 1770 és 1780 között, Vedres István (1825) szavaival élve: ,,nagy emlékezetű Maria Theresia Királlynénk által az Erdők tsinálására serkentvén " tölgymakk vetéssel létrehozták a Felsővárosi- és Alsóvárosi Makkos-erdőt. (Az utóbbit a Bánomkertek és a Tisza közé telepítették. Legpontosabb ábrázolása a Bainville-féle (1850) térképen látható.) Az említett erdők Ballá Antal (1778) munkájáról hiányoznak, a Buday-féle másolaton név nélkül ugyan, de megtalálhatók. A felsővárosi területen (több tarvágás után) a mai napig tölgyes áll. Az alsóvárosi Makkos-erdőt 1879-ben, a Nagyárvizet követően, végleg letermelték (Kiss 1939). Az 1700-as évek végén, Szegeden létezett még egy Makkos-erdő. Ballá Antal (1778) térképén, ezzel a megnevezéssel, az Alsóvárosi Szántóföldek és a legelő határán, a Ballagi-tótól (Lacus Ballagy Tóo) északra, egy keskeny, elnyúló erdősáv rajzolata látható. A Buday Mihály (1814) által készített másolaton az erdőfolt kiterjedése és formája nagyon hasonló ahhoz az ábrához, amit Giba Antal (1846., XVI.) térképszelvényén találunk. (Itt a terület neve „Alsó Városi Makkos Erdő".) E fás vegetáció további sorsáról csak annyit tudunk, hogy valamikor az 1800-as évek közepén megsemmisült. Szabadabb teret engedve a fantáziának, az sem zárható ki, hogy ezt az erdősávot a hajdani Fevere