A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A megújult természettudományi részleg (1957-1974) - A Tisza-kutatás hőskora és a Móra Ferenc Múzeum

még előfordultak kedvenc állatai, a keresztesviperák (Vipera berus). Gyüjtőútjain több alkalommal elkísérte Készei Péter preparátor. A munkahely-változtatás miatt számos kutatási témát kellett lezárnia. Ezek közé tartozott a Somogy megyei Baláta-tó környékén honos fekete vipera (Vipera berus var. Prester) szaporodásbiológiájának tanulmányozása. Ténykedését a kollegák egy része némi aggodalommal szemlélte. A szobájában lévő terráriumban ugyanis egy „kismama" fekete vipera lakott. A nagy becsben tartott hüllő etetéséről Lődi Ferenc (1958/a), a Délmagyarország újságírója az alábbiakban számolt be: „A vipera ágaskodik, s szinte ugrana a kis jószágért. A terrárium tetejét felemelve vipera őnagyságát (mert nőstény) nyakánál fogva „földre" parancsolják egy görbített vashuzallal. A fekete veszedelem meglapul, s meg se moccan, amikor a „siralomházba" pottyan a kisegér. A gyanútlan jószág ide-oda furikázik, majd a kígyó ivóedényéhez érve megtorpan, s szembenézve a viperáival már fordulna is vissza, de ekkor egy pillanat ezredrésze alatt lecsap rá a hüllő. Ijedt egérvisítás hallatszik, s a kicsi állat menekül kényszerű börtönébed, testében a halálos harapással. A vipera továbbra is mozdulatlanul figyeli áldozatát, várva, hogy az kimúljon. Három perc s tíz másodperc múlva az egér felbukik, s megmered, a hüllő pedig lihegő nyelvvel megindul feléje, s megkezdődik a kegyetlen fakis. Hol a felső, hol az alsó állkapcsát mozgatja, valósággal maga-magát húzza rá az egér fejére, s így gyömöszöli befelé áldozatát. Jó húsz perc múlva az egér farka is eltűnik a hüllő szájában. " Lődi megkedvelte a hüllőt, mert többször is ellátogatott a kígyós szobába. Legközelebb a csinos vipera hölgy „új ruhát öltött" a jó tollú újságíró tiszteletére. Lássuk, hogyan festett benne (Lődi 1958/b): ,,A balátai régebbi „ismerős" már kibújt a tavalyi ruhájciból, s a terrárium tetejére helyezett csillogó, átlátszó hámréteget kézenfog\>a végigsimogatom a teljes kígyóhosszban. Viselve még a ruhái, a fene simogatná meg a tulajdonost, a hüllőt. Viszont most az új kosztümben pompázik: bőre színe, fénye ilyenkor a legszebb és legerősebb. " Csongor Győző az első Tiszakutató expedíción (1956-ban) a kérészeket és a vízi poloskákat tanulmányozta (Beretzk-Csongor-Horváth-Kárpáti-KolosvárySzabados-Székely 1957), a másodikon (1957-ben) már csak az utóbbiakat (Beretzk-Csongor-Horváth-Káipáti-Kolosváry-Marián-Szabados-Sz. M. FerenczVásárhelyi-Zicsi 1958). Ahol megfordult, mindent gondosan lefotózott. Kiváló minőségű, dokumentum értékű felvételei közül több, mint 200 dia intézményünk fotótárát gazdagítja. Az 1956-tól 1962-ig terjedő időszakban tanyahajóval, ladikkal, motorcsónakkal, kerékpárral és gyalogosan keresztül-kasul bejárta a folyó szinte teljes ha-