A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A gyűjtemény második megalapítása - Az újjászervezés munkálatai

A költöztetésben résztvevő személy neve Végzett munka (napokban) Szakterület Párducz Mihály Dienes István Csongor Győző Bálint Alajos l 6 40 6 régészet (mellesleg az intézmény igazgatója) régészet régészet természettudomány Bármennyire meglepő az 1950-es évek a hazai természettudományos muzeológia sikeres évtizedének számít. Újjászervezték a szakfelügyeleti rendszert, szabványosították és kötelezővé tették a tárgyak leltározását, hathatósan támogatták a vidéki múzeumokban létesített álladó kiállításokat, nívós szakmai továbbképzéseket rendeztek. Végül, de nem utolsó sorban erőteljesen ösztönözték a megyei központokban és a megyei jogú városokban a természettudományos szakemberek alkalmazását. A tervek kidolgozásában és az országos természettudományos múzeumi hálózat kiépítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Kovács István Endre, aki 1949 és 1951 között a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában, 1954-től 1968-ig a Művelődésügyi Minisztériumban tevékenykedett (Gubányi 2002). 1970 után Természettudományi Múzeum vezető szakfelügyelőjeként folytatta tovább hivatását. Informáltsága és problémalátása igazi profira vallott. Hihetetlen diplomáciai érzékének köszönhetően szinte reménytelennek látszó ügyeket sikerült megoldania. Hathatós támogatása nélkül sohasem jöhetett volna létre sem a zirci Bakony Múzeum, sem a gyöngyösi Mátra Múzeum (de ez egy későbbi történet). Kovács komolyabb feladatokra méretezett, működőképes egységek kialakítására törekedett. Azok közé az emberek közé tartozott, akik szerettek valamennyi felmerülő problémának személyesen a végére járni. Ahol nem ütközött túlzott ellenállásba, ott a célkitűzéseit meg is valósította. Szegeden a természettudományos munkacsoport létrejöttéhez a meglévő botanikuson (Csongor Győzőn) kívül szükség volt 1 főállású zoológusra és 1 preparatory. Kovács rábeszélése sikeresnek bizonyult, részlegünk 2 esztendő leforgása alatt 2 új munkatársat kapott. 1957-ben az állattár gondozását dr. Marián Miklós herpetológus vette át, aki 1954-től a Rippl Rónai Múzeumban tevékenykedett. Távozása után Kaposváron egy ideig a „parkolópályára" került a természettudomány. A természetvédelem számára ő fedezte fel a Somogy megyei Baláta-tó páratlan természeti kincseit. 1959-ben (tehát már Szegeden) doktori disszertációját is e témából készítette (Abrahám-Juhász-Nagy 1998). A korai adatok összegzése a Somogyi Almanachban jelent meg (Marián 1959). A következő évben, a gyűjtemény fennállása óta először, Készei Péter személyében, preparátorral egészült ki a helyi szakembergárda. A preparátorkapacitás jó ideje kulcskérdése volt a természettudományi szakág továbbfej lesztésének.