A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - Koncepcióváltás a század elején - A növénygyűjtemény gyors ütemű fejlődése Lányi Béla tárvezetése alatt (1911-1915)

faunaműben összesen 45 madárfaj neve után olvasható a Szeged lelőhely. Sajnos a szóba jöhető gyakoribb madaraknál (így az énekesmadarak túlnyomó többségénél) az egyszerűsítésre való törekvés jegyében konzekvensen hiányoznak a lelőhelyek. (Ha egy állat mindenütt közönséges, nincs értelme előfordulásait külön részletezni.) Senki mással össze nem téveszthető, szépirodalmi ihletettségü könyvei és elbeszélései saját korában hihetetlen népszerűségnek örvendtek. Lakatos Károly rendkívül igényes, jelzőkben gazdag, képszerű elemekre épülő stílusa nagyon hasonlított Csizmazia Györgyére. Mindketten avatott mesterei voltak az írásművészetnek. Úgy tudtak tudományos kérdésekről értekezni, hogy a közérthetőségről sohasem feledkeztek meg. Az ornitológusok Lakatos Károly főművének az 1910-ben megjelent „Magyarország orvmadárfaunája" c. könyvet (Lakatos 1910) tartják. Nekünk szegedieknek legbecsesebb munkája az 1891-ben napvilágot látott „Vadászati és madarászati emlékeimből" (Lakatos 1891), amelyben először olvashatunk bővebben a Fehér-tó páratlan értékű Avifaunájáról. Sajnos néhai munkatársunkon 1909-ben már kezdett elhatalmasodni végzetes betegsége. Két esztendőnyi vegetálás után, 191 l-ben távozott intézményünktől. Ezután még 3 évet élt, 1914. 04. 15-én hunyt el Budapesten (Czvalinga 1997). Életművének valódi jelentőségét napjainkban kezdik felfedezni. A növénygyűjtemény gyors ütemű fejlődése Lányi Béla tárvezetése alatt (1911-1915) A második próbálkozás szerencsésebbnek bizonyult. Tömörkény jó érzékkel választotta ki anyai ági rokonát. Lányi Béla felsőbb leányiskolái tanárt, aki 1911 és 1915 között igazi floristára valló megszállottsággal tevékenykedett herbáriumunk fejlesztésén (Gaskó 1999/a). A fiatalon, mindössze 39 éves korában elhunyt Lányi Béla. egyike volt a kor legnagyobb magyar botanikusainak. Főműve a Magyar Botanikai Lapok 1914. évi kötetében megjelent „Csongrád megye flórájának előmunkálatai" (Lányi 1915) ma is a legteljesebb összegzés erről a vidékről. Elismertségét jelzi, hogy nevét egy növényfaj (Rubus lányii Kupcsok) és egy változat (Mentha longifolia var. lányiana Tipitz) őrzi (Timár 1956). Lányi kezdetben a virágtalan növényekkel (algák, gombák, zuzmók és mohák) foglalkozott. 1905-ben felvidéki és külföldi, főleg németországi lelőhelyekről származó gombagyüjteményt ajándékozott a szegedi múzeumnak (Gaskó 1999/a). Rövidre szabott szakdíjnokoskodása alatt sokoldalú tudományos- és cserekapcsolatokat épített ki. Ennek bizonyítására az 1912. évről készült jelentésből idézünk: