A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A szegedi múzeum gyűjteményének története - Az első állagvédelmi katasztrófa és annak tanulságai

amely minden egyes rovar tűjére húzott papírszeleten determinálta az állatot. Helyifaunánk nagy része apró s igen apró rovarokból állván, a szemlélőt a papírszeletek tömege igen zavarta. Miután a Praznovszky-féle szekrény dobozai erre felhasználhatók voltak, a gyűjteményt ide helyeztem át, a jelenlegi múzeumi kezelési rendnek megfelelő új cédulákkal. " A feleslegesnek talált cédulákon a rovarok latin neveit, a lelőhelyi adatokat, a determináló személyét és a meghatározás időpontját rögzítik. Ha ezeket leszedik, az érintett példányok elveszítik tudományos értéküket és akár ki is dobhatók. Az eseményre 1909-ig kellett várni. Ekkor Tömörkény (hivatalból, mint igazgató) javasolta a teljesen tönkrement Vellay-féle gyűjtemény leselejtezését.

I<s Kérését jobb ötlet híján - a „hibás konzerválással" indokolta. Az ügyet jegyzői végzéssel jóváhagyólag lezárták

19

. A felügyeletet gyakorló Allattár igazgató, dr. Horváth Géza szakvéleménye eléggé egyértelmű. Nem a „konzerválás" a probléma, hanem a múzeumbogár fertőzöttség. Olyannyira, hogy nincs már mit tenni" . ,,Legtanácsosabb lesz az egészet elégetni, hogy' az egész Anthrenus (múzeumbogár) tanya mindenestől biztosan elpusztuljon. " A teljességhez hozzátartozik, hogy a rágókártevők (moly, múzeumbogár, szűcsbogár) elleni védekezést behatárolta a gyűjtemény közművelődési funkciója. A raktári anyag közkinccsé tétele viszont olyan elvárás volt, amelyet nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A városi múzeumban, mint az ország összes többi gyűjteményében, egyszerre oldották meg a tárolást és az információközlést. (Erről a kiállításokat tárgyaló fejezetben részletesebben szólunk.) A feladat napjaink fertőtlenítő szerei ismeretében sem tartozik a bárki által elvégezhető rutinmunkák közé. Ez a megállapítás különösen igaz a jóval kezdetlegesebb technológiai színvonalú (XIX/XX.) századforduló idején. Intézményünkben (ki tudja miért?) egészen az 1960-as évek végéig a raktári rágókártevők (múzeumbogár, szűcsbogár, moly stb.) irtása szinte kizárólag szénkéneggel történt. Különösen Reizner és Tömörkény ideje alatt az évi jelentésekben több helyen is találhatók utalások tervezett ciánozásokról, de a tényleges fertőtlenítések valamilyen ürüggyel mindig meghiúsultak. Az óvatoskodást a félelem szülte. A cián és a szénkéneg helytelenül alkalmazva akár halálos kimenetelű mérgezést is okozhat. Egészségkárosító hatása mel18 Múzeumi bizottsági javaslat a Vellay-féle gyűjtemény megsemmisítése iránt -in.: Somogyi-könyvtár Adattára isz.: 3309/1909 19 Jegyzői leirat a Vellay-féle bogárgyűjtemény megsemmisítéséről -in.: Somogyi-könyvtár Adattára isz.: - (városi isz.: 45352/1909) 20 Horváth Géza levele Tömörkény Istvánhoz -in.: Somogyi-könyvtár Adattára isz.: 819/1909