A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

IV. fejezet; A gyűjtemény számokban - Miért lényeges a gyűjtemény

IV. fejezet A gyűjtemény számokban Miért lényeges a gyűjtemény Régi dilemma, hogy fokmérője-e a gyűjtemény nagysága az ott folyó tudományos munkának, és alapul szolgálhat-e bármiféle egyéb megállapításnak. Erre többféle válasz adható. 1./ Minden a munkajellegétől függ, így a gyűjtemény darabszáma legfeljebb orientáló tényező lehet. 2.1 Mivel csak az dolgozható fel, ami bekerült a gyűjteménybe, a darabszám abszolút értékmérőnek tekintendő. 3./ A gyűjtemény nagysága híven tükrözi az intézményben folyó munkajellegét és intenzitását, ezért egyfajta keretet jelent, amelyből -ha a statisztika eléggé részletes- megbízható információkat lehet nyerni. Mindegyik felvetés tartalmaz részigazságokat, a valósághoz mégis az utolsó változat áll a legközelebb. Nézzük meg a hatályos közművelődési törvény (1997. évi CXL) miként határozza meg a „múzeumok" fogalmát: 42. § (l) Múzeum a kulturális javak tudományosan rendszerezett gyűjteményeiből álló muzeális intézmény. Az intézmény feladatául az alábbiakat jelöli meg: 42. § (2) A múzeum feladata a kulturális javak meghatározott anyagának folyamatos gyűjtése, nyilvántartása, megőrzése és restaurálása, tudományos feldolgozása és publikálása, valamint kiállításokon és más módon történő bemutatása. Innentől kezdve a gyűjtés akkor sem úri passzió, ha az éppen természettudományos profilú, hanem törvényi kötelezettség. Egyet lehet érteni azzal a gondolattal is, hogy a gyűjtemény önmagában nem elégséges. 42. § (3) A múzeum rendelkezik az e feladatok ellátásához a szakmai normatívák szerint szükséges tárgyi és anyagi feltételekkel, megfelelő épülettel, szakirányú felsőfokú végzettségű alkalmazottakkal. A szegedi múzeum természetrajzi alapgyüjteményének a kialakulása nagy vonalakban már a századfordulóra (XIX-XX.) megtörtént. A gyarapodás mértékét a helyi lapok évente közölték. Sajnos nem elég megbízhatóan. A fel nem dolgozott anyagrészek az évi jelentésekből rendszerint kimaradtak, esetleg becsült értékeket adtak meg. Néhány kivételes esettől eltekintve a pusztulás és a selejtezés szintén alig követhető nyomon. A fenti tényezők miatt a normatív követelményeken alapuló nyilvántartás (1953. évi) bevezetéséig az ellentmondó számok értékelése nagy körültekintést kíván. Altalános alapelvként fogadható el, hogy minél több részinformációt tartalmaz az adott közlés, annál inkább hihető. Gyűjteményünk statisztikai áttekintésénél a hosszabb időintervallumon keresztül érvényesülő tendenciák könnyebb felismerése érdekében a (hozzávetőlegesen) fél évszázados léptéket választottuk.