A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)
III. fejezet; Múzeum és természetvédelem - A Fehér-tó védetté nyilvánításáról, és a helyi természetvédelem hőskoráról
„Mondja ki a közgyűlés, hogy a fertői legelőre csak annyi birka váltható ki, amennyit az ott kijelölt 100 holdas legelő eltartani képes. Ne essék meg az a lehetetlen állapot ismét, hogy 100 holdon 800 birkát legeltessenek, illetve a birkák is a fehértói legelőre áthajtassanak. " A vízügy és a halgazdaság a kezdeti időkben passzív szemlélője maradt a fejleményeknek. Az Algyői-főcsatornától délre gazdaságosan üzemeltek a tóegységek, de a további terjeszkedéshez egyelőre hiányzott az anyagi háttér. A vihar előtti csönd 1943-ig tartott, amikor az 1941/42. évi súlyos belvízkár okozta sokk hatására, megépítették a Majsai-főcsatornát. Ez kettévágta a védett területet, és rendesen levitte a vizet a rezervátumról. Beretzk Péter először szembesült a vizes lobbi túldimenzionált hatalmával, és a kioktató flegmaság diszkrét eleganciájával (Beretzk 1943/b). Hatolykai Papp István főmérnök, mint az árrendezést feleslegesen akadályozó koloncot, a teljes védett területet meg kívánta szüntetni. Beretzk Péter egy orvos türelmével arra figyelmeztette a kiváló műszaki szakembert, hogy az országos vonatkozású természetvédelmi területek státusát a törvény biztosítja (Beretzk 1943/b). Valószínűleg a szerencsétlenül (vagy is nagyon tudatosan) kijelölt csatorna nyomvonalának tudható be, hogy a védett rész kijelöléséről folyó végtelenített vita ismét fellángolt 353 . Mivel az első rohamot Beretzk Péternek sikerült visszavernie, a természetvédelem ellenlábasai a korábbi 100 holdas megoldáshoz kívántak visszatérni 354 . Nehogy túlzottan engedékenynek tűnjenek, a töredékére zsugorított pusztafoltot új helyen szándékoztak kijelölni (Beretzk 1943/a). Jogkövető magatartással erre semmi esélyük sem lett volna, így a felesleges aggályokat mellőzve, más eszközökhöz folyamodtak. Szinte észrevétlenül az egész ügyet informális utakra terelték. A háttérmunka hatékonynak bizonyult. A vízügyi és a haltenyésztő lobbi együttes nyomására a szegedi városatyák (elképesztő leleményességgel) korlátozták egy magasabb rendű jogszabály érvényesülését. 1948-ban, Molcsányi Gábor a következőket írta levelében Beretzk Péternek 355 : „A Fehértó ügyével azóta mi (az Országos Természetvédelmi Tanács) is többször foglalkoztunk. Kialakult meggyőződésünket álljuk ma is, hogy a kijelölt védett terület kicsi. A polgármesternek irtunk, hogy a csatornák melletti pasztákon mindenféle használatot tiltson le, egyben kértük, tegyék megfontolás tárgyává, hogy a védett terület mellett fennmaradt cikk-cakkos határu városi területet miképpen - Beretzk Péter 1943 08. 16-án keltezett levele a földmüvelésügyi miniszterhez -in.: MFM Beretzk P. hagyatéka 354 Beretzk Péter 1943 01. 26.-án keltezett levele Pálffy József polgármesterhez -in.: MFM Beretzk P. hagyatéka 355 Molcsányi Gábornak 1948. 02. 07-én keltezett levele Beretzk Péterhez -in.: MFM Beretzk P. hagyatéka
