A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

III. fejezet; Múzeum és természetvédelem - Alapelvek - A legújabb idők kihívásai 1995-

A legújabb idők kihívásai 19951990 után mind erőteljesebben bontakozik ki egy új típusú fauna és flórakutatás. Ezekben az MTM szerepét egyéb, rendszerint a felsőoktatáshoz, vagy valamilyen országos hatáskörű szakmai egyesülethez kötődő, tudományos központok vették át. Közös jellemzőjük az, hogy professzionista módon aknázzák ki a pályázatok nyújtotta lehetőségeket, és alaposan megszervezik az adatszolgáltatást. A botanikusok első lépésként, az ország valamennyi elérhető hivatásos és amatőr szakemberének a bevonásával, létre kívántak hozni egy teljesség igényével fellépő hazai adatbankot. Kezeléséhez megalkották az alapvető kategória-rendszert (Horváth-Dobolyi-Morschhauser-Lökös-Karas-Szerdahelyi - szerk. - 1995). Alaposan nekilendültek az évtizedek óta halódó florisztikai felmérések (Farkas - szerk - 1999). Egységesítették a társulások nomenklatúráját, miközben tartalmi korszerűsítéseket is végeztek (Borhidi-Sánta - szerk. - 1999). Ez a széles bázisra építkező, mindamellett kőkeményen központosított kutatási rendszer egyáltalán nem, vagy legfőbb néhány ott dolgozó személy bevonásáig kötődik az MTM-hez. Hasonló mechanizmust figyelhetünk meg a gerinces állatok feltérképezése terén is, azzal a különbséggel, hogy itt a nagyobb rendszertani egységek (halak, kétéltűek és hüllők, madarak, emlősök) vizsgálatát eltérő központok irányítják. A KMNP területén folytatott állapotfelmérések bebizonyitották, hogy a gerinctelen állatcsoportok egyre nagyobb hányadára szintén lehet találni a múzeumi hálózathoz semmilyen formában sem kötődő, „független" specialistákat (lásd Kalivoda - szerk. 1998, 1999-). A nemzeti parkokon kívül főhatóságuk, a 4 évenként változó nevű minisztérium is a vázolt trendet támogatja. A pénzek leosztásával pedig, mint tudjuk, már a kezdet kezdetén minden eldől. A vidéki kisgyűjtemények számára egyetlen járható út marad, csatlakozni ahhoz a programhoz, ahol egyáltalán igényt tartanak a részvételükre. Az MTM helyzete mindössze annyival kedvezőbb, hogy szakembereik faj ismerete nélkül, a gerinctelen állatok jelentős hányada egyszerűen nem kutatható. Természetesen az ilyen csoportokat akár ki is lehet hagyni a vizsgálatok tárgyköréből, de ezzel alaposan beszűkül az adatbázis. Bár erről egyre gyakrabban feledkezünk meg, a biológiai sokféleség megismerése kizárólag a széles spektrumú faunajegyzék birtokában lehetséges. Az alapot jelentő faunisztikai felmérések után, törvényszerűen az ökológiaietológiái kutatások kerülnek előtérbe. Immár nem arra keresik a választ, milyen állatok élnek az adott élőhelyeken. Azt szeretnék megtudni, hogy miért pont azok, és miért épp ott. A feladat jellegéből adódóan ekkor válik szükségessé a szakemberváltás, hiszen a taxonómusok (néhány kivételtől eltekintve) nem ökológusok.