A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)
II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Kiállításaink - Jelenleg (2000-ben) is megtekinthető tematikus állandó kiállítások
Antal a teljes kiállítás-együttes rendezésére Gaskó Bélát kérte fel. A megrendelő (esetünkben a Móra Ferenc Múzeum) a biztonság kedvéért szükségesnek tartotta, hogy a munkálatok hivatásos kivitelező irányításával folyjanak. A személy kiválasztást a rendezőre bízták, aki korábbi tapasztalatai alapján Bánkúti Albint tartotta a legalkalmasabbnak erre a feladatra. 1994-ben az II-V. pavilonok készültek el, ezt követték 1995-ben az I., illetve a VII-X. pavilonok. (Az I. pavilont korábban lefoglalta az 1993-ban átadott „Az Erdő élete " c. kiállítás.) 1995 végére befejeztük az első változatot, amely több ponton eltért a jelenleg láthatótól. A második blokkot nyitó VI. pavilont üresen hagytuk. Itt képzőművészeti és egyéb kamara kiállítások bemutatását terveztük. Az alkotásoknak sem a témáját sem az anyagát nem kívántuk megkötni. Az egyetlen feltétel az volt, hogy a bemutatott összeállítások valamilyen formában kapcsolódjanak az erdőhöz. A VII. pavilon alapszintjére a „Műszaki tervezés és oktatás a századfordulón (1879-1918)" került, míg a pincében „Magyarország talaj típusai 1 '—t mutattuk be. Bár ezekben az években még javában tombolt az aszály, hamarosan elkezdődött a talajvíz beszivárgása a pincerészbe. Először vízkötő zeolit granulátummal kísérleteztünk, nem sok eredménnyel. 1996- ban a következő átrendezésre kényszerültünk: A VII. pavilonból a „Műszaki tervezés és oktatás a századfordulón (1879-1918)" c. kiállítást áttelepítettük az üresen VI. pavilonba, a „Magyarország talajtípusai"-t felhoztuk a picéből az alapszintre. Ettől az évtől kezdve a munkálatok kivitelezését is a Móra Ferenc Múzeum Természettudományi Osztályának munkatársai (Antal Tamás, Tóth László és Gaskó Béla) végezték. 1997- ben (a beázást okozó hibák kijavítását követően) a VII. épület pincéjében megnyitottuk a „Fa a bányaművelésben" c. kiállítást, majd az időközben elkészült XI. sz. pavilon galéria szintjén a „Tűlevelű erdők"-et. A csapadékosabb évek beköszöntével a talajvíz betörés szinte menetrendszerűen megismétlődött. Ezúttal a III. pavilon pincéjében alakult ki katasztrófahelyzet. Mint azt az 1999. 04. 12-én tartott helyszíni szemlénk során megállapítottuk, a preparátumok közvetlen veszélybe kerültek. Bár sajnáltuk a jól sikerült kördiorámát, az egészet le kellett bontanunk. A múzeumi törvény műtárgyvédelmi előírásait szem előtt tartva a dermoplasztikákat 1999. 04. 15-én visszaszállítottuk a Móra Ferenc Múzeumba. Az idő igazolta lépésünk helyességét. 2000 tavaszára a pincében akkora víztömeg gyűlt össze, hogy az inkább a fénykorában lévő tapolcai Tavas-barlangra emlékeztetett, mintsem használható kiállítási térre. Az „Erdő és ember" egy szempontból mindenképp hasonlatos „Az ember és környezete" c. hajdani kiállításhoz. Mindkettőnél a kelleténél sokszorta nagyobb hangsúlyt kapott az installáció. Lényeges különbség viszont, hogy ez alkalommal
