A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)
I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A hőskorról és trendjeiről - A háromlábú csirke szárnyalása, avagy a fellendülés kezdete vidéken
A háromlábú csirke szárnyalása, avagy a fellendülés kezdete vidéken (A Csongrád megyei közgyűjtemények kialakulása és természettudományos anyaga az 1800-as évek végén, valamint a századfordulón) A kaotikus viszonyoknak számos vidéki múzeumban (köztük Szegeden is) a Millenium körüli évek általános gazdasági fellendülése és kultúrpolitikai szemléletváltása vetett véget. Némi képzavarral élve úgy fogalmazhatunk, hogy a korábban „totemállatként tisztelt" háromlábú csirke egyszer csak se szó, se beszéd elkezdett szárnyalni. Ilyen csodák manapság már nincsenek, hiszen a mesébe illó teljesítményhez valamennyi pénz is szükségeltetett. Mivel a (XIX.) századvégen az alapok lerakásához nélkülözhetetlen anyagi hátteret, nem pazarló bőkezűséggel ugyan, de biztosították, országszerte sorra létesültek az új közgyűjtemények, és jelentős gyarapodást könyvelhettek el a meglévők. Ilyen szempontból a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum helyzete szerencsésnek mondható, hiszen, mint e kor legnagyobb vidéki közgyűjteménye, némi szervezeti módosítás árán, jogosultságot tudott szerezni az állami támogatás elnyerésére. Az intézmény város hozzájárulásával 1898-ban állami felügyelet alá került. Ettől kezdve évi 2000-24000 korona államsegélyben részesült, mely összeghez a város, ugyancsak évente, 2000 koronával járult hozzá (Bezerédy 1991 ). Lényeges előrelépésnek számított, hogy a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége módszeresen (ám az elburjánzó bürokrácia visszahúzó hatása nélkül) felmérte hazánk tárgyakban realizálódó kulturális örökségét. Az érintett intézmények vezetőitől megkövetelték a rendszeres statisztikai adatszolgáltatást. Bármennyire meglepő, a korabeli rendszer bővebb kört érintett, mint a jelenleg érvényben lévő (1997. évi CXL) közgyűjteményi törvény. A kulturális értékekként nyilvántartott gyűjtemények statisztikai mutatóit a Magyar Minerva kötetei tartalmazzák. A III. évfolyamot (1903-1904) már a teljesség igényével állították össze, így ezt bízvást tekinthetjük hivatkozási alapnak. A kiadvány megyénkben az alábbi „természetrajzi" gyűjteményeket említi:
