A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Kiállításaink - A szegedi múzeum alapinformációkat közlő kiállításai

A történetnek Csongor Győző ( 1960/b) szerint az a lényege, hogy a múzeumnak volt egy kis koponyagyűjteménye, melyet a többi anyaghoz hasonlóan elláttak kiegészítő információkkal és grafikákkal. Az egyik ilyen grafika „a jávai majomember, az ausztráliai ősember, a ne ander thali ember és az európai ember " koponyáját ábrázolta. Sokaknak szemet szúrt a „majomra kihegyezett" fejlődési vonal és kapacitálták Mórát, ugyan távolítsa már el a képet. Természetesen erről szó sem lehetett. Az ellentábor radikális lépésre szánta el magát (mint azt a „Majompör helyben c. írásában -Móra 1927/b- olvashatjuk), a képet valaki ellopta. Móra az üres keretbe az alábbi feliratot tetette ki: ,,-Ebben a keretben egy kép volt, amely azt ábrázolta, hogy milyen volt a koponya fejlődésének útja a majomembertől a mai emberig. Valaki, akinek a koponyája nem volt fejlettebb, mint a majomemberé, kilopta a képet a keretből. A közgyűjteményeket minden tisztességes kultúrember őrizetébe ajánljuk!" (Móra 1927/b) Csongor (1960/b) a fenti szöveget a Darwinizmus melletti harcos kiállásként értékelte. Szerintünk az egész az emberi butaságról szólt. Lugosi Döme 1909. évi „tárlatvezetése" segítségével a korai periódus állandó kiállításába nyerhetünk bepillantást: „A második emeleten látható még a természetrajzi múzeum is. Mintegy 700 madár, kevesebb számú emlős, 5000 csiga, három szekrényben ritkaságszámba menő teljes (!) lepkegyűjtemény, s gyönyörű kagylógyüjtemény van kiállítva. A bogár- és rovargyüjteményt helyszűke miatt nem lehetett a közönség rendelkezésére bocsájtani. E teremből ajtó nyílik az ásványtárba. Igen sok, főleg a tiszai kotrásokból előkerült ősállatalkatrészek vannak kiállítva. Egy szekrényben dr. Schmidt Sándor ásvány gyűjteménye, más két szekrényben ismét a múzeum ásványgyűjtésének egy része látható. " Az 1925-ben megjelent „Szeged és környékének részletes kalauza" c. könyvecskében (Horváth-Thirring 1925) már jóval átfogóbb ismertetést találunk a raktárkiállításról. Eszerint: „/. teremben: Természetrajzi gyűjtemény (Inkább szegedi vonatkozású) Iszekrényben szegedi maggyűjtemény, II, III., IV-ben nagy értékű növénygyűjtemény, Lányi Béla és Feichtinger Sándor gyűjtése, (13.806 drb) Szeged tipikus növényei üveg alatt, (homok, szikes talaj és mocsarak növényzete) V, VI. sz.-ben az emlősök, VII. Gombák és kagylók, VIII. Harkályok, éneklők; IX. Baglyok, galambok és tyúkfélék; X. Kacsa- és lúdfélék; XI. Lilék, gázlók; XII Éneklők; XIII. Kígyók, teknősök; XIV. Teknősök, békák ; XV. Tiszai halak; XVI. Madárfészkek; XVII. Tojásgyűjtemény; XVIII. (középen) Gázlók, evezőslábúak; XIX. Ragadozó mada-