A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Vetyehát madár /Aves/ faunája

gyékényesek kakasok, füzesek, zsombékosok, hogy a lehető legszenvedélyesebb vadász is az undorodásig puskázhatott és lőhetett vízi vadat, - a halász pedig két három váltógarason adhatta a hal fontját." Érdekes, hogy a vele szemben lévő Tápai rétről Okruczky (1864/d) nem említi sem a kis- sem a nagykócsagot. Itteni faunajegyzéke mindössze 11 fajt tartalmaz, melyek az alábbiak: I. / szürke gém -hamvas gém- (Ardea c. cinerea) A hamvas gém Lakatos (1891) szerint a szürke gémmel azonosítható. 2.1 tőkés réce -zöld fejű és tőkés kacsa- (Anas p. platyrhynchos) Okruczky zöld fejű kacsája minden bizonnyal a tőkés réce gácsérja. Lakatos /1891/ a zöldfejű kacsa kifejezést ebben az értelmezésben használja. Fészkelését rendkívül szemléletesen írja le: „...a tőkés kacsa a mocsárok közelében lévő fákon, de csak a vastag üreges sudarral bíró fákon szokott fészkelni: azt mi alföldiek ősidőktől fogva tudjuk, sőt tavasszal nagy vízáradások idején a szegedi vadász kedvencz mulatsága volt a tiszamenti füzesek közt csolnakázva a fákról felriasztott zöldfejü kacsákat lekapni." 3. / fogoly (Perdix p. perdix) 4. / fürj (Coturnix c. coturnix) 5. / haris (Crex crex) A leírásból nem derül ki egyértelműen, hogy fészkelt-e vagy csak vonuláskor fordult elő. 6. / bíbic (Vanellus vanellus) 7/ nagy sárszalonka -nagy mocsári szalonka- (Gallmago media) 8./ sárszalonka -közönséges sárszalonka- (Gallinago g. gallmago) 9.1 erdei szalonka (Scolopax r. rusticola) 10./ pajzsos cankó -galamb szalonka- (Philomachus pugnax) Azonosítása szintén Lakatos (1891) alapján történt, nála a madár neve galamb-sneff. A pajzsos cankó ezen a vidéken csak vonuláskor lehetett tömeges. Nem zárható ki az sem, hogy a piroslábú cankóról (Tringa t. totanus) van szó, amely a nedves mocsárrétek gyakori fészkelő madara. Okruczky (1864/d) szerint ahol „...a mocsáros helyeken fölverte magát a fű, illyen helyekre jár delelni, párosodni a kacsa, a bíbicz és a galambszalonka.". II. / vadgerle (Streptopelia t. turtur) Legalább ennyire fontosak azok a vonulási adatok, amelyek az 1860-as évekből származnak (Okruczky 1864/d). A Tápai réten a sárszalonka (Gallinago gallinago) vadászata márciusban kezdődött. A nagy szárszalonka (Gallinago media) április végé felé jelent meg. Lényeges az eltérés az egyes fajok vonulási szokásai között. A nagy sárszalonka (Gallinago media) tavaszi húzása rendkívül erős, őszi vonulása érezhetően gyengébb. Az erdei szalonkánál (Scolopax rusticola) mindez fordítva történt.